V. Topor Erika Kertészmérnök, naturkertész Hallottál már a zsabotikába nevű növényről? Ráadásul ez egy gyümölcs! A trópusok leglátványosabb gyümölcsei közé tartozik, mely egy terebélyes, örökzöld fa.
Bármennyire is furán néz ki, a törzsén nem rovarpeték vannak vagy valami sci-fi filmrészlet szereplői. A zsabotikába fa törzsén hozza bogyószerű terméseit, amitől egy igen látványos egzotikum.
A trópusok leglátványosabb gyümölcsfái közé sorolható a zsabotikába, amelynek törzsét és ágait virágzás és érés idején a gyökerektől egészen a koronáig kis, kauliflor, fehér virágok és termések tömegei borítják el.
Hogyan néz ki a zsabotikába?
A Myrciaria cauliflora (Mart.) Berg. legfeljebb 12 m magas, az alapjától elágazó, terebélyes, örökzöld fa. Külső kérge nagy pikkelyekben leválik, mely már emiatt is érdekes látványt jelent.
Levelei átellenes állásúak, bőrneműek, fényes sötétzöldek, rövid, szőrös nyelűek.
A levéllemez lándzsás vagy elliptikus, ép szélű, kihegyezett, a vállán lekerekített, 1,5-10 cm hosszú és 1,2-2 cm széles.
A virágok egyesével vagy csoportosan rövid, vastag kocsányokon nőnek az idős fás részeken. A virágtakaró 4 kis csészelevélből és 4 szőrös, fehér, legfeljebb 5 mm hosszú sziromból áll. A porzók nagyszámúak.
A termése a legérdekesebb!
Vastag és rövid kocsányú, gömbölyű vagy elliptikus bogyó (1,5-4 cm), amely sima, kemény, fényes, érett állapotban lila vagy feketés héjú. Csúcsán a 4 csészelevél maradó. A nagyon édes, némileg savanykás, gyengén zamatos, olykor összehúzó hatású terméshús lágy és lédús, üveges fehér vagy vöröses. A bogyókban 1-5 lapított-gömbölyded, kemény, világosbarna mag (max. 12 mm) van.
Mire jó a gyümölcse?
Szőlőízű húsából készült pépet nyersen eszik, a bogyókat két ujjal összenyomják, míg a héj felhasad és a lágy terméshús feltárul. A héjat és a magokat el kell dobni, vagy hobbikertészek ki is csíráztathatják.
Lekvárt, zselét és szirupot készítenek belőle hazájában, levét üdítőitalként vagy borrá erjesztve isszák.
Hol találkozunk ezzel a gyümölcstermő fával?
Brazília délkeleti részén, Paraguayban és Északkelet-Argentínában elterjedt, ezenkívül csak nagyon ritkán ültetik, mert speciális klímaigénye van. A leginkább a középső trópusi hegyvidékeken él, kb az 1000 m körüli magasságig terjed, ahol mély rétegű, tápanyagban igen gazdag a talaj.
Mivel nagyon lassan fejlődik magról, többnyire oltják.
Termőre is igen lassan fordul, akár 15 év is kellhet az első gyümölcsök megjelenéséhez.
