Kertportal Az Illésházy Textil munkásságával akkor ismerkedtünk meg, amikor a hagyományos népi mesterségeket kezdtük el kutatni és riportalanyokat kerestünk. Meg is találtuk Illésházy Katát, aki a családi nevük égisze alatt textilkészítéssel, szövéssel és nemezeléssel foglalkozik. Olvassátok riportunkat velük!
Mióta foglalkozol nemezeléssel, szövéssel és honnan jött maga az, hogy kitanuld?
14 éves lehettem, amikor egy reggel, mielőtt még kikeltem volna az ágyból, az utált fekete tornanadrágomból táskát varrtam magamnak. Így kezdődött a valódi kapcsolatom a textilekkel. Hamar elkezdtem ruhákat varrni autodidakta módon, kézzel, ahogy éppen sikerült.
Anyukám látta, hogy még eszközök nélkül is teljesen elmélyedtem ebbe a hobbiba, ezért kaptam ajándékba egy varrógépet, azzal a feltétellel, hogy egy tanfolyamon megtanulom, hogyan kell szépen, igényesen ruhákat készíteni.
– meséli Illésházy Kata
Kata: Tudni kell, hogy akkoriban eléggé különc voltam a magam által, többnyire használt dirib-darab textilekből varrt kreálmányokban, így rá fért a ruhatáramra némi újra tervezés. A Zengő stúdióra esett a választásom, ahol több tanfolyamot is elvégeztem, Ma is az ott szerzett ismereteimből táplálkozom, ha varrásról van szó. Ők szerettek, mert egy kis színfolt voltam a nálam jóval idősebb tanulók között, én pedig szerettem ott lenni, mert nem próbálták korlátozni a kreativitásomat, hanem az új technikákat látva sokkal könnyebben meg tudtam valósítani elképzeléseimet. A gimnázium végére elkezdtem a népi kézműves technikák iránt érdeklődni. Nemezelni tanultam a Hagyományok Házában Jaskó Borótól. Elvarázsolt a sok szín és forma, amit a gyapjúból pusztán a két kezünkkel gépek nélkül létre tudunk hozni, és az a világ, ami körülveszi ezt a mesterséget. Néprajz szakon kezdtem tovább tanulni a Debreceni Egyetemen, hogy az etnográfia elméletével is foglalkozhassak.
Az egyetemi éveim alatt a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskolában Árvai Anikótól és Vetró Mihálytól tanultam tovább a nemezkészítést. A nemezes műhely szomszédjából kiszűrődő cserregő-csattogó hangok teljesen felkeltették az érdeklődésemet, el voltam ámulva, hogy kézi szövéssel milyen finom textileket lehet létrehozni. A szövőműhelyben Galánfiné Schmidt Teréz tanításával mélyültem el a szövés varázslatos világában, és készíthettem el már saját alapanyagaimat a varrott ruháimhoz. Az iskolában töltött öt év alatt népi kézműves nemezkészítő és takács lettem.
A nádudvari iskola az ott tanulók számára nem egy oktatási intézmény, hanem egy olyan közösség, ami akkor sem tűnik el számodra, ha már nem léped át a küszöbét napi szinten, a zsigereidbe épül az a felfogás, művészi hitvallás, a kultúra egyetemes szintű vizsgálata szinte gyerek nyelvre lefordítva, ami évek múltán is átjárja a mindennapjaidat.
A művészetet nem tudod levetkezni magadról. Akkor is vissza-visszatér az életedbe, ha már nem is tudod észérvekkel megmagyarázni, hogy éppen mi okból fordítasz rá annyi-annyi időt, amikor nem tudod, hogy bármilyen formában is megtérül-e az energiád, egy ötlet, kérdés, megoldandó technikai probléma a legváratlanabb pillanatban villan be a fejedbe, és addig nem is távozik, míg valamilyen formában meg nem valósítod. Rengeteg energia, idő, ami mégis boldogsággal tölt el.
Az alkotás egy nagyon mélyen önazonos folyamat, ha azt a saját kidolgozott ötleted, tudásod alapján végzed. Közben összekapcsolódsz a külvilággal, saját magadból teremtesz valamit, ami világ részévé válik. Sokszor kérdezik egy-egy alkotásnál, hogy nem sajnálod eladni vagy elajándékozni? Sokat gondolkodtam ezen, de nekem sosem jelentett nehézséget; talán azért, mert amit én hozok létre az örökké az enyém marad, akkor is, ha fizikailag nem látom vagy használom többet.
Egy tárgy születése a fejben kezdődik
Egy tárgy születése a fejben kezdődik, akár hosszú ideig is magamban dédelgetem az ötletet, fejben tervezem a részleteket, elképzelem számtalan variációban, úgy hogy nem tudhatom pontosan, hogyan fog kinézni a valóságban. Majd hosszas kellemes, de talán fárasztó. kérdésekkel, várakozásokkal teli vajúdással megszületik a kész alkotás, ami apró részleteiben nekem is meglepetés, rácsodálkozom, megfogom, simogatom, de már csak kis mértékben alakíthatok rajta, nevelgethetem, de már a világ részévé vált, mégis az enyém bármi is történjen vele. Egy-egy alkotásom születésekor ilyen érzelmekben gazdag folyamat játszódik le bennem, bár a külső szemlélők már csak a kész alkotással, teremtménnyel találkozhatnak.
2014 óta zsűriztetem alkotásaimat és veszek részt kiállításokon, pályázatokon. 2016-ban Magyar Kézműves Remek díjat kaptam.
Mennyire keresett a mai modern időkben a nemezelt, szőtt termék? Mennyire eladható?
Erre a kérdésre nem tudok őszinte választ adni, mert nem dolgozom most kifejezetten eladásra. Természetesen figyelem a piacot, követem a trendeket, de ezt csak a saját csalóka szemüvegemen keresztül. Azt látom, hogy egyre több műhely alakul, színvonalas alkotások születnek, sok nő vág bele saját vállalkozásba kézműves textil területen, nagy az érdeklődés a workshopok iránt, de hogy a valóságban a kiváló alkotások vevőre találnak-e, a műhelyek kapacitása ki van-e használva, azt nem tudom. Amiben biztos vagyok, hogy a vidéki alkotók sokkal nehezebb helyzetben vannak, Budapesten könnyebben életben lehet tartani egy műhelyet. A #vidékivászon mottóval erre is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy bár ma a művészet centralizált, túlzottan a fővároshoz kötődik, vidéken, a kisebb városokban, akár falvakban is élnek remek művészek, akiket érdemes figyelemmel követni. Alkotási vágy pedig mindenkiben lakozik, amit merjük megélni, adjuk meg magunknak mindenhol a lehetőséget, hogy egy-egy napot a hobbinknak vagy egy új technikának a megismerésére szánjunk, vidéken is!
Mi a különbség a posztó és a nemez között?
A posztó egy szövött anyag, aminek a szálai kallás vagy ványolás hatására tömörödnek, hasonlóan a nemezelődéshez. A nemezkészítésben a gyapjút szövés, kötés és egyéb technika alkalmazása nélkül dolgozzuk össze. A szálak addig-addig gubancolódnak, kapaszkodnak egymásba, míg kész tárggyá állnak össze.
Milyen gyapjúból készülnek a nemezelt alkotásaid, honnan származik az alapanyag?
Kata: A felhasznált gyapjút két kategóriába tudom sorolni. Amikor hagyományosabb tárgyat készítek – mint nemeztakaró, ülőpárna, süveg – ahol megengedett a durvább, szúrósabb tapintás, de a tárgyat nagyon erőssé, keménnyé, vastaggá kell gyúrni, akkor kártolt gyapjút használok, ami még működő magyarországi családi kártolóműhelyekből is megvásárolható, pl: Gulyás gyapjú – Pécs, Taliándörögdi gyapjú, Rikker gyapjú – Mözs. A finomabb, nőiesebb tárgyaknál – ruhaneműk, kalap, kesztyű, táska – már nem engedhető meg, hogy a gyapjú szúrjon, ekkor jó tömörödési képességgel bíró, nagyon puha, tiszta szalaggyapjút használok, amit Magyarországon már nem állítanak elő, jellemzően dél-amerikai és ausztrál merinó gyapjút szerzek be hozzá. Mindig natúr gyapjút vásárolok, amit kézzel festek, a szivárvány minden árnyalatában.
Beszéljünk kicsit a szövésről. Itt milyen alapanyagot használsz elsősorban?
Kata: A szövésnél, ahogy a textilipar más területeinél is rengeteg féle alapanyagot lehet használni. A mai vászonszövők itthon is számtalan alapanyaggal dolgoznak, kísérleteznek. Először is az állati eredetű fonalaknál nagyon hasonló a helyzet a nemezkészítésnél már leírt alapanyaghelyzethez. A szőnyegszövéshez, lakástextilekhez használt kártolt gyapjúból font fonalat meg lehet vásárolni a már említett műhelyekben, azonban az öltözékekhez, kendőkhöz extrafinom gyapjúra van szükség. A merinó gyapjún kívül rengeteg luxus szintű, akár kevert szállas csodálatos fonállal lehet dolgozni: alpaka, jak, angóra, selyem, mohair és még sorolhatnám. A növényi alapanyagú fonalak nagy része szintén külföldi eredetű, kivétel a kender és a len, amiből találhatunk itthon is finom textilekhez megfelelő anyagokat is.
Meg kell említsem a fonalak színezését is. A szövéshez, kötéshez, horgoláshoz szükséges alapanyagok nagy része természetesen iparilag festett, de egyre többen vágnak bele a kézműves gyapjú és fonalfestésbe, és gyönyörű sokszínű, színátmenetes motringokat állítanak elő kis műhelyekben. Én is nagyon szeretek a színekkel kísérletezni, magam festett fonalakkal dolgozni.
Nagyon fontosnak tartom, hogy ha valaki ilyen eszközigényes, sok időt és energiát kívánó dologba vágja a fejszéjét, akár a kipróbálás erejéig is, legyen nagyon igényes az alapanyagra is. A technika megkívánja, hogy mindig a lehető legszebb, legjobb összetételű fonallal dolgozzunk, a műszállas anyagokat pedig kerüljük el. Jó minőségű, szép színekben pompázó fonalakkal már a kezdők is gyönyörű kendőket hozhatnak létre.
Milyen eszközigénye van a szövésnek? Ha jól tudom lehet sima és váltóskereten szőni, mit jelent az előszövés… – ezek az infók még gyerekkoromból vannak a fejemben, lehet nem túl szakmaian fogalmazom meg neked most.
A felsoroltak a szőnyegszövéshez kapcsolódnak és valóban inkább a gyerekszintű, gyakorló dolgokhoz – mondja Illésházy Kata a kérdésem után.
A szövésnek – főleg a vászonszövésnek – nagy az eszközigénye. Egy profi szövőszék teljes felszereléssel és a kiegészítőkkel – csónakok, csévélő, póteszközök, esetleg felvető szerkezet – simán több százezres, milliós tétel. De ez azért lehetséges, mert működik ma Magyarországon egy műhely, ahol tényleg magas színvonalon, szuper szövőszékeket készítenek. Pápán a Lőrincz textil műhelyben. Így virágozhat ma még mindig ez a mesterség, a munkájuk nélkül óriási bajban lennénk, mert míg a nemezkészítéshez szinte csak mi kellünk és a gyapjú, a szövés minőségét és a technikai lehetőségeket nagyban befolyásolják a rendelkezésre álló eszközök. Azonban, ha valaki szőni szeretne, nem kell rögtön berendezkednie, a műhelyekben lehetőség van foglalkozásokon részt venni, ahol saját kedvük szerint szőhetnek a résztvevő meglévő eszközökön.
Vannak-e hagyományos magyar technikák?
A szövés művészetében kialakult technikák – ahogy más kézműves területek esetében nagyon sok párhuzamot mutatnak a rokon és távoli népek szövéskultúrájában megtalálható elemekkel. Rengeteg hasonlóságot találhatunk távoli országok mintakincsében, technikájában, mégis óriási különbségek vannak kis hazánk tájegységei között is, hiszen magának a szövésnek az eredete közös. Hiába különbözőek a népi kultúra fejlődési útjai más-más területeken, a megtalálható alapanyagok, szükségletek tükrében. A mai kor népművészeinek az útja, hogy a saját szemükkel lássanak bele egy-egy tájegység, vagy akár egy-egy kiemelt tárgy bugyraiba és annak szépségeit, egyedi vonásait vigyék tovább saját munkájukban. Ismerve a hagyományos és modern technikákat, próbáljuk kiemelni a régi tárgyakból azokat a mélyről jövő, felismerhető elemeket, amiktől egy modern szín és formavilágú kiegészítő, kendő, ékszer is emlékeztet közös kulturális kincseinkre.
A csángó kerpakendők szövésvilága, amiből én a legtöbbet merítek kelméim tervezésekor. A csáncsálás, vagy szálbehúzás egy olyan technika, amit nagyon szépen át lehet ültetni modern vásznakra, sokféle színben, funkcióban, lakástextileken és viseleti darabokon is. Ráadásul egy könnyen alkalmazható technika, amit a kezdő szövők is bátran kipróbálhatnak már az első alkalmakkal is, ha szövőfoglalkozáson vesznek részt.
Milyen termékeket készítesz nemezből és melyik a kedvenc terméket?
Kata: Mivel két másfél év alatti kisfiamra vigyázok most otthon, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ha időm engedi, akkor teljesen szabadon dolgozhatom, különösebb határidők és kötöttségek nélkül. Persze nincs is rá olyan sok időm, de igyekszem kiállításokra, minősítésekre alkotni most is. Ami az utóbbi években foglalkoztat a nemez és a szövés ötvözése, kombinálása. Jellemzően a nemezt használom formának, alapnak és a szövéssel készítem el a díszítményt.
Szeretek hordozókendőt szőni, ékszereket készíteni szövött textilekből, és ami furcsa mód új felfedezés nálam azok a kenyeres zsákok. Bevallom sokáig szkeptikus voltam, pedig nagyon kevés műanyagot használunk a háztartásunkban, a pékáruk nejlonban való tárolását nehezen engedtem elő. Először pul-lal bélelt pamut zsákot vásároltam, majd szőttem és varrtam magamnak. Óriási a különbség, nem akartam elhinni, hogy tényleg nem szárad ki a pékáru. De a kenyérnek nem puhul meg a héja, nem penészesedik, nem változik az íze. Ráadásul gyönyörű, szóval ez az egyszerű termék az új szerelem.
Tartasz-e mostanában tanfolyamot, ahol az érdeklődők és akár hobbisták is elsajátíthatják ezt a tudást?
Kata: Az alkotással töltött évek alatt a legcsodálatosabb pillanatok, amikor továbbadhatom tudásomat, megoszthatom gondolataimat. A gyermekfoglalkozások mindig izgalommal töltenek el, hogy az adott időben el tudom-e kapni a gyerekek kíváncsiságát az anyagok és a technikák iránt, egy-egy leegyszerűsített tárgy elkészítésének segítségével. Ezért első szakdolgozatomban is a népi játszóházakkal és a hozzá kapcsolódó képzéssel foglalkoztam, résztvevők tapasztalatai alapján. Az pedig egy igazi felüdülés, amikor felnőttekkel is megoszthatom azt, ami egy mesterségen belül engem éppen érdekel. Fantasztikus látni a fejlődést a közösen alkotó hölgyeknél, ahogy egyre bátrabban nyúlnak a színekhez; hogy első alkalommal egy időigényes technika mennyire lefáraszt valakit, utána mégis külön kéri, hogy had készítsen egyre bonyolultabb mintázásokat; ahogy egyre jobban el tud mélyedni és csendben dolgozni a saját alkotásán.
És olyan tárgyak készülhetnek az Illésházy Textil manufaktúrájában, amik az életük részévé válik. Egyik társunk mondta a hetekben, hogy mennyire büszke rá, hogy a születendő unokájának ő szőheti meg a saját hordozókendőjét. Gyönyörű, hogy ilyenkor az egész csoport a szívén viseli azt a kicsi gyermeket, akinek még a nemét sem tudjuk. Figyeljük, hogy a nagymamája egy ilyen különleges feladatot ellátó tárgyat készít neki, amiben majd az édesanyján ringatózhat. Remek érzés, hogy amikor szólok, hogy megyek alkotni, vannak akik csatlakoznak hozzám. Van egy olyan fantasztikus közösség, ahol ezt megtehetem, az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület gyönyörű alkotóházában, ahol a textiles szakkört is vezethetem.
Most, hogy ennyire kiműveltük magunkat a szövés, nemezelés témájában, rögtön felmerül a kérdésem is. Hol lehet megtalálni az Illésházy Textil márkát akár online, akár a termékeidet?
Új oldalt indítottam Illésházy textil néven. Elsősorban azért, mert motivál. Hogy bemutathatom aktuális és korábbi munkáimat, szeretnék ebben az időszakban is új kapcsolatokat kötni, együtt gondolkodni, inspirálni és inspirálódni. Van már Instagram oldalam is, szintén az Illésházy Textil név alatt.
OLVASS TOVÁBB:
CSATLAKOZZ FACEBOOK OLDALUNKHOZ még több érdekes tartalomért!
