Dr. Tornyi Katalin Egyre több helyen találkozhatunk a felelős állattartás kifejezéssel napjainkban.
Ahogy azzal is, hogy akár tetszik, akár nem, az állattartás luxus (időt, pénzt, energiát és elköteleződést igényel). Sokan pedig ezt hallva felhördülnek és kikérik maguknak, hogy de mindenkinek joga van állatot tartani!
És máris érezzük, milyen heves reakciókat tudunk kiváltani ezzel a témával.
De akkor nézzük is meg, ki a felelős állattartó! Számomra ott kezdődik ez a folyamat, amikor a leendő gazdi felmérve az aktuális helyzetét (életkörülmények, anyagi források és tartalékok, szabadidő stb.) azt tudja mondani, hogy bármennyire szeretne kisebb vagy nagyobb házi kedvencet tartani, a jelen körülményei nem teszik ezt lehetővé.
Ilyen esetben nem csak önző módon önmagát nézi az adott személy, hanem az élőlényt és az ő igényeit (tartásmód, takarmányozás, mozgás stb.) is.
Hány olyan gazdival találkozok a munkám során, aki úgy kezdi mondandóját első találkozásunkkor: „Régóta szeretnék már állatot, de még nem mostanra terveztem. A Sors azonban úgy hozta, hogy…” Természetesen vannak olyan gazdik, akik a nem várt változáshoz hosszú távon, felelősen és körültekintően tudnak alkalmazkodni, vállalva az ezzel járó hatalmas változást és a lemondásokat is. Akik valóban felelős állatartókká válnak. Azonban nem egy olyan eset is akad, ahol a derült égből gazdivá válás nem happy end-del végződik. Ami az érintett állatot is kisebb-nagyobb mértékben, testileg és/vagy lelkileg is megvisel.
Attól a perctől kezdve, hogy magunkhoz veszünk egy állatot, azaz tulajdonossá, gazdává válunk, felelősséggel tartozunk érte és kötelezettségeink vannak irányába nézve.
S mindez nem olyan dolog, amit ha néhány nap vagy hét után megunok, akkor csak úgy „elpakolhatok”, mint egy játékot vagy egy sporteszközt, illetve szélnek sem ereszthetem, ahogy sajnos nem egy esetben elő szokott fordulni… Érző és élő lényekről van szó ugyanis.
Férjem meg is szokta viccesen jegyezni, hogy az állatainkra sokkal jobban figyelek, mint rá. És bizonyos mértékben igaza van! Hiszen míg ő el tudja önmagát látni, el tudja mondani, ha valami történt vele, ha fáj valamije, addig ezzel szemben az állatainkról nekünk kell gondoskodni. S ha már felüti a fejét a baj, akkor érdemes azt minél hamarabb, már a legelső apró tünetek során nyakon csípni! Ehhez pedig az kell, hogy alaposan ismerjük a kedvencünket. Tudjuk, hogyan viselkedik, s fel tudjuk ismerni, ha változást mutat. Ahhoz pedig, hogy minél több baljós és nem várt eseményt el tudjunk kerülni, ismernünk kell az igényeit, s ezeknek megfelelő életteret kell neki kialakítani.
Sajnos azt is hangsúlyoznom kell, hogy önmagában a sok pénz sem lesz elég ahhoz, hogy valaki felelős állatartóvá válhasson.
A drágakövekkel kirakott, csilliárdokat érő nyakörvek mit sem érnek, ha a kutya vízigényét nem elégítjük ki csak azért, hogy a kézzel csomózott, egyedi szőnyeget nehogy nedves baleset érje azalatt a 12 óra alatt, amíg a gazdi a munkáját végzi és társadalmi életét éli. Ilyen helyzetben természetesen egy kutyaszitter nagyon sokat tud segíteni.
De kérdem én, ha valakinek az életvitelébe nem fér bele, hogy egy kisállatról gondoskodjon, hogy rendszeresen minőségi időt tölthessen vele, akkor miért is szeretne állattartó lenni?
És milyen élete van annak a lónak, aki bár a legdrágább takarmánykiegészítőket kapja, a legutolsó trend szerinti szettje (fásli, nyeregalátét, kötőfék, vezetőszár…) van, azonban a napi mozgásigényét nem tudják kielégíteni?! Hiszen ahogy az embereknek, s minden állatnak, így a lovaknak is szükségük van minden nap a megfelelő mennyiségű és minőségű mozgáshoz ahhoz, hogy hosszú, boldog és egészséges életet élhessenek! Már hallom is lelki füleimmel a felhördülést, hogy de a legelő milyen veszélyes hely, ahol lesérülhet a ló és ahol számtalan veszély leselkedik rá. Ha a patás kedvencünknek nincs testtudata, a koordinációja sem ideális, a hátsóját pedig nyomja a zab, s mindehhez még a legelő sem szakszerűen van kialakítva, akkor valóban garantálni lehet a sérülést.
Gondolom, a fent leírtakból mindenki számára világossá vált, hogy a felelős állattartás egy nagyon összetett dolog.
Vannak alappillérek, amelyek minden állatra igazak, de ne feledjük, minden fajnak, sőt sokszor a fajtáknak is megvannak a saját maguk (speciális) igényei. Így a megfelelő mennyiségű idő, energia és pénz mellé elengedhetetlen lesz a megfelelő szaktudás is, hogy valóban felelős gazda válhasson valakiből.
Ha állattartói ismereted hiteles forrásból szeretnéd bővíteni, s egy szuper közösség tagja is szívesen lennél, csatlakozz a Felelős Állattartók Szakmai Műhelye zárt FB-csoportunkhoz!
