Dr. Tornyi Katalin Elég kicsi korban találkozunk már mindazokkal a kifejezésekkel, amelyek arra hivatottak utalni, hogy az idő rohan.
Kisgyermek korban azonban ezek a frázisok hazugságnak tűnnek, mikor is izgatottan számoljuk, hányat kell még aludni, hogy az éppen aktuális nagy esemény (Karácsony, Húsvét, nyaralás, pizsama parti az ovis barátokkal, stb.) bekövetkezzen az életünkben. S olybá tűnik még ebben a korban, hogy az a fránya idő sehogyan sem akar telni. Erre is megvan már a tudományos magyarázat, de erre most nem térnék ki részletesebben.
Az azonban jó, ha mindenki számára időben világossá válik, hogy az idő azért az egyik legfontosabb kincsünk az életben, mert egyszeri és megismételhetetlen. A pillanat, ami elmúlt, már sosem hozható vissza.
Nézzünk is erre néhány szakmámba illő példát!
Lovak esetében a korai bevésődés (imprinting) a születés utáni első órában lezajlik, míg kölyökkutyák esetében ez az érzékeny tanulási fázis, mely az élet további szakaszaira, valamint az emberekkel való együttműködésre is jelentősen hat, 8-12 hetes korra esik. Csikóknál nagyon fontos, hogy a születés után minél hamarabb, de az első 24 órában mindenképp fel tudják venni a jó minőségű, ellenanyagokban gazdag, sárgás színű, sűrűn folyó föcstejet (kolsztrumot). Az így felvett antitestek fogják a csikók számára a megfelelő védelmet nyújtani a különféle kórokozókkal szemben, amíg a saját immunrendszerük ki nem fejlődik és meg nem erősödik, azaz az élet kb. első 5-8 hónapjára.
Ha a fent említett időablak anélkül záródik be, hogy a csikó hozzá tudott volna jutni a számára létfontosságú nagyméretű fehérje molekulákhoz, az nagyfokú egészségügyi rizikót fog a számára jelenteni. Ezen felül a születést követő 24 óra után a csikó számára fontos ellenanyagokat szájon át már nincs értelme pótolni, ilyenkor plazmatranszfúzióval menthetjük a helyzetet.
Aztán szép számmal akad mind a kisállatok, mind a lovak, mind az egyéb állatfajok körében különféle vészhelyzet, ahol az idő elleni játszma zajlik.
Gondoljunk csak bele!
Vannak, a heveny vészhelyzet csoportjába tartozó elváltozások (pl. masszív vérzés, szívleállást okozó áramütés, aortarepedés), amelyek esetében az érintett állat klinikai alapértékei jelentősen eltérnek az egészséges értékektől, az általános állapota pedig a legtöbb esetben drasztikus. Ilyen helyzetben az életmentő beavatkozásokat nagyon rövid időn belül el kell végezni ahhoz, hogy a csatát mi nyerjük és az állat életét meg lehessen menteni.
Vannak azonban lassan, olykor „rejtetten” kialakuló, folyamatosan romló állapotok, ahol a szemfüles gazda, aki még a folyamat kezdetén észreveszi, hogy nem stimmel valami és felkeresi az állatorvosát, jó eséllyel és általában kisebb anyagi költséggel mentheti meg kedvence életét.
Azonban ha valaki a kezdeti, apró jeleket nem veszi észre, vagy nem veszi elég komolyan, s a helyzet súlyosabbá válik, az állat általános állapota jelentősen romlik, ahogy az élettani alapértékek is kezdenek egyre szignifikánsabban eltérni az egészséges értékektől, egyre nagyobb kihívást fog jelenteni az állat egészségének helyreállítása. És sajnos lesznek olyan esetek is, amikor az „időhúzás” miatt már menthetetlenné válik az eset.
Olyan elváltozásból is akad bőven, ahol ha időben fülön csípjük az elváltozást és megfelelően kezeljük, akkor gyógyítható, orvosolható még a folyamat. Azonban ha nem vagyunk elég gyorsak, akkor egy önmagát gerjesztő, ördögi kör fog elindulni, mely a tünetek súlyosbodásával jár. A kezdetben még gyógyítható állapot pedig szintet lép és egy jól vagy kevésbé jól menedzselhető stádiumba lép. Ilyenkor el kell fogadnunk, hogy az életminőség fenntartása és a romlás sebességének csökkentése a cél. (Pl. enyhe lóasztma még jól gyógykezelhető, de a közepes-súlyos már nem.)
Mérgezés esetén is sokkal szerencsésebb még akkor beavatkozni, mikor a felvett méreganyag a gyomorban van. Ilyenkor kutyák esetében a hánytatás, lovak esetében pedig a gyomormosás nagyon hasznos beavatkozás (kivéve az olyan maró szerek elfogyasztását követően, ahol tilos a hánytatás). Így még azelőtt be tudunk avatkozni, hogy a méreganyag felszívódna és a klinikai tünetek kialakulnának. Mindezeket figyelembe véve általánosságban az is elmondható, minél régebben fennáll egy adott betegség, vagy
ahogy a HKO mondja: minél mélyebbre hatolt(ak) a szervezetbe az adott betegséget okozó patogén faktor(ok), annál nehezebb és hosszadalmasabb a kezelés és a felépülés is.
Ha szeretnél további hasznos információkat olvasni állatgyógyászattal kapcsolatban, akkor látogass el weboldalamra: https://drtornyi.hu/blog/
