V. Topor Erika Kertészmérnök, naturkertész Ezt a cikket az átoktüske növénynek szenteljük, mert bármennyire is furán hangzik, igencsak meggyűlik vele a bajunk. De nem csak nekünk. Olvasóinknak is. Nézzük is mi ez az átoktüske?
Amikor a gyomokról beszélünk és arról, hogy vannak hasznos és kevésbé hasznos gyomok, akkor a kevésbé hasznosak között is van a veszélyesen invazívan terjedő gyom kategória, ami ha egyszer beteszi a lábát egy területre, akkor képes összefüggő állományt alkotni bárhol, bármilyen kultúrában. Na ez az átoktüske. Megszabadulni tőle nem lehet.
Termőhelye elsősorban homokos területeken, kapás kultúrákban van, elszaporodása esetén a többi gyomnövényt teljesen kiszorítja. Legelő állatoknál beleragad a bőrbe, szőrbe egyaránt, de a mezőgazdaságban dolgozók ruháját, bőrét ugyanúgy felsérti, mely sokszor be is gyullad tőle.
Fő csírázási időszaka késő tavasszal, van meleg talajban kezdenek csak csírázni, viszont onnantól folyamatosan újabb és újabb növények jelennek meg. Egyéves, elfekvő szárú és a szárcsomóiban legyökerező fűféle, mely akár 20-25 cm magas füzéreket is nevel, melyeken a tüskésen szőrös termékes vannak.
A lomblevelek kopaszak, csak a széleken gyengén szőrözöttek. Levélhüvelyének széle szőrős. Levélfülecskéje nincs. A levélnyelvecskét egy apró (0,5- 1,5 mm) szőrökből álló “koszorú” helyettesíti.
Mivel a szára elfekvő, ezért fűnyíráskor sem lehet lenyírni, így a termésérése nem gátolható.
Virágzás ideje nyár közepétől őszig, vagyis ilyenkor ha tövestől kihúzzuk járunk a legjobban. A magok 25 évig csíraképesek, így komposztba ne tegyük!
Társnevei:
átoktüsök, tüskefű, tüsökfű.
Borítókép és fotók: Kertportal.hu
