Dr. Tornyi Katalin A több ezeréves múlttal rendelkező Hagyományos Kínai Orvoslás (röviden HKO) alappillérei az akupunktúra, a gyógynövény-terápia, a táplálkozásterápia, a Tui Na és a CsiKung (Qi Gong).
A Kínai Nagy Fal védelméből azonban csak az 1970-es évek elején kezdtek egyre szélesebb körben kikerülni az ősi, keleti gyógyászat „titkai” szakmai cikkek formájában. Az elmúlt közel 40 évben számos tudományos vizsgálat zajlott, amely a nyugati orvosok és tudósok számára is megfelelő bizonyítékkal szolgált ahhoz, hogy ezt a komplex, nagy múlttal rendelkező rendszert elfogadják és „befogadják”.
Az állatorvoslásban betöltött szerepe
Sokan úgy gondolják, hogy habár a Hagyományos Kínai Orvoslás története a régmúltba nyúlik vissza, az állatorvoslásban betöltött szerepe biztosan csak az utóbbi néhány évben, esetleg évtizedben kezdett kialakulni és felvirágozni. De miért is lenne ez így? Hiszen a házi állatok már régóta fontos szerepet töltenek be a keleti emberek életében is. Számukra is ugyan olyan fontos volt a haszonállatok egészségének védelme, megőrzése, betegség esetén pedig a visszaállítása, mint a mi őseink számára. Ennek megerősítésére jó példa, hogy Kr.e. 450 körülről származik az első kínai állatorvosi szöveg, amely a lovak akupunktúrával és gyógynövényekkel való kezeléséről szól.
De milyen esetekben érdemes a Hagyományos Kínai Orvoslás módszereihez fordulni? Mit várhatunk ezektől a módszerektől? Rosszabb vagy jobb rendszer ez, mint az általunk jól ismert nyugati orvoslás? Valóban mellékhatások nélkül, 120%-os biztonsággal, könnyedén használható módszerek ezek, mely minden betegségre gyógyírt jelentenek?
Mielőtt konkrét választ adnék a fenti kérdésekre, a kedvenc Arisztotelész idézetemet osztanám meg a kedves olvasókkal, ami így szól: „Mindenki azokat a dolgokat ítéli meg helyesen, amelyeket ismer!” Ezen érdemes kicsit elgondolkodni, mielőtt a válaszokra térnénk…
A rövid válaszom így hangzik: Hagyományos Kínai Orvoslás egy komplex egészségügyi rendszer, amellyel a sebészi beavatkozást igénylő elváltozásokat kivéve minden betegséget kezelni lehet. Azonban ez sem egy csodamódszer, s itt sem tudunk minden betegséget, elváltozást, diszharmóniát teljes mértékben meggyógyítani, s ezek a módszerek sem tudják senki számára biztosítani az örök életet.
A kérdés, mely arra irányul, melyik módszer a jobb vagy a rosszabb (a nyugati orvoslás vagy a HKO) már önmagában balgaság. Olyan ez, mintha azt kérdezném, melyik a jobb gyümölcs, az alma vagy a körte? Hiszen mind a kettőnek megvannak a maga előnyei és „hátrányai” is. S van, akinek az alma ízlik jobban, míg mások a körtére esküsznek. De olyan is akad, aki egyiket sem szereti. Ismét be kell ismernünk, hogy az élet nem fekete és fehér. Nincs abszolút jó és abszolút rossz. Mind a két rendszernek megvannak a maga lehetőségei és határai is.
Az a szerencsénk, hogy a legtöbb esetben ezek a lehetőségek és határok nem egy az egyben fedik le egymást. Így a megfelelő tudás birtokában, a szakma szabályait betartva a nyugati és keleti módszerek eredményesen kombinálhatók egymással. Azonban nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy habár a nyugati emberek számára is „emészthető” és tudományosan helytálló hatásmechanizmusok is bizonyítást nyertek, a HKO mögött egy összetett filozófiai rendszer is áll, s erre épül mind a vizsgálat, mind a diagnózis felállítása, mind a kezelés célja.
Tehát aki hosszú távon eredményesen szeretné alkalmazni a HKO módszereit az állatorvoslásban, annak tisztában kell lenni a teljes rendszerrel, a működési elvekkel, át kell látnia a sokszor szövevényes összefüggéseket és fel kell tudnia állítani a HKO diagnózist is.
Ha szeretnél további hasznos információkat olvasni a témában, látogass el a honlapomra (https://drtornyi.hu/)!
Borítókép: Nagy Helga Petra – Wao Photo
