Mi a GMO és miért félünk alkalmazásától

Szakadék felé rohan a világ! Egyre-másra képes megalkotni az ember olyan új anyagokat, eljárásokat, amelyek – többnyire csak látszólag – kényelmesebbé teszik az életet, “versenyképesebbé” a gazdaságot. De gyakran az ilyen fejlesztések nem számolnak a negatív – környezeti, egészségügyi, etikai, stb. – hatásokkal, amelyek jelentõs része jóvátehetetlen, és teljesen hiányzik belõlük a humánum. Ezt így foglalta össze a brit Royal Society elnöke: “jelenleg nem a terroristák jelentik a fõ veszélyt, hanem az idejétmúlt tudományra építõ profitéhes ipar és politika”.
Sajnos mostanra a mezõgazdaság – és ezzel az életterünk is – célterületté vált. Ma még Magyarország teljesen, az EU pedig nagyrészt mentes a genetikailag módosított növényektõl, állatoktól, de iszonyú nyomás nehezedik ránk a globális, internacionalista tõke felõl, hogy adjuk be derekunkat – adjuk (f)el jövõnket – és tegyük lehetõvé az ilyen “torzszülöttek” termesztését, tenyésztését.

Lássuk, mivel kell szembenéznünk!
A GMO a Genetically Modified Organism angol kifejezésbõl képzett mozaikszó, amelyet a köznyelvben leginkább genetikailag módosított, génmódosított, génkezelt, génpiszkált, a jogszabályok szerint géntechnológiailag módosított szervezeteknek (GMSZ) hívnak. A módosított szervezetek lehetnek baktériumok, növények, állatok, stb. Akkor az a bevett gyakorlat, hogy így jelölik õket: GM baktériumok, GM növények, GM állatok.
Mára a tudomány feltérképezte, hogy egyes élõlények egyes tulajdonságait mely génszakaszok határozzák meg, képesek kiemelni ezeket a szakaszokat és átültetni más, – gyakran egymástól rendszertanilag igen távoli – élõlény örökítõ anyagába. Ezzel olyan új tulajdonságokkal ruházhatják fel a létrehozott élõlényeket, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. A tréfás kedvû tudósok már elrettentõ torzszülötteket produkáltak, így pl. a világító medúza átvitt génszakaszaival fluoreszkáló (éjjel világító) sertéseket, szentjánosbogár génekkel éjjel világító növényeket, egereket “alkottak”. Készítettek már emberi génnel módosított növényeket (gabonát) is, amely tény különösen megdöbbentõ és elgondolkoztató.
Ilyen kevert élõlények utoljára talán a görög mitológiában (hiedelemvilágban) fordultak elõ kentaurok (emberfejû, ló testû emberek (?), vagy a Minotaurus (bikafejû embertestû szörny) stb. formájában. A génmanipuláció – a felsoroltakból láthatóan – etikai, ezen túl környezeti és egészségügyi kérdéseket ömleszt ránk.
Az élõvilágban a szaporodásban jól látható szabályok mûködnek, jellemzõ a fajon belüli (ritkán nemzetségen belüli, kivételesen ettõl távolabbi rokonok közötti) szaporodás, amelyet erre szolgáló biológiai rendszerek garantálnak. Gondoljunk csak arra, hogy egy-egy bibére hány és hány idegen pollen kerül anélkül, hogy akár egyből is “kevert” növény fejlõdne, vagy arra, hogy az emlõsállatok rendszerint nem is próbálnak más fajú állatokkal -természetellenesen – párosodni (vannak kivételek, pl. a ló és a szamár, stb.), de a mesterséges termékenyítés sem sikeres, mivel a petesejt nem fogadja el az idegen hímivarsejtet. A génmanipuláció nem veszi figyelembe ezeket a természetes (kinek-kinek hite szerint teremtett és/vagy evolúciós) gátakat, és sorozatban állítja elõ a természetellenes torzszülötteket. Nagyon valószínû, hogy ezek az új lények nem találhatják meg helyüket az élõvilágban, és mivel ott minden mindennel összefügg, felboríthatják a meglévõ, beállt rendszereket is.

Az ilyen lények környezetbe történõ kibocsátása felmérhetetlen kockázatokkal jár. A pollen kiszóródásával a természetben élõ vad rokonokat beporozzák a módosított növények, ezzel visszavonhatatlanul torzul az eredeti örökítõ anyag. Ismeretlenek még nagyrészt azok a hatások, amelyek a GM növényeket és maradványaikat fogyasztó életközösségek elemeit érik, a talajlakó mikroszervezetektõl kezdve a talajlakó állatokon át egészen az emlõsökig. A megindult vizsgálatok már nem csak kételyeket fogalmaznak meg, hanem egyértelmû károkat is bizonyítanak.
Az élelmezésügyi kockázatok is jelentõsek. A génmódosítást profit reményében végzõ multi cégek ártalmatlanságot bizonygató “vizsgálatai” és az általuk finanszírozott tudósok megnyilatkozásai hiteltelenek. A kevés független vizsgálat sorra tárja fel és bizonyítja, hogy a GM szervezetek és származékaik fogyasztása, és a velük való érintkezés nem veszélytelen. Megerõsített, hiteles eredmények vannak a következõ egészségkárosodásokról és nagy kockázatokról: növekedési- és szerv-fejlõdési, immunrendszeri problémák, vér- és májsejt torzulások, allergia, terméketlenség, sõt a táplálékon keresztül bejutott idegen gének esetenként túlélik az emésztési folyamatot, és átkerülnek a testi szervekbe és a keringésbe, sõt az embriókba is. Bizonyított, hogy az emberi bélben élõ baktériumok felvettek idegen géneket, és saját magukat genetikailag “módosították”.

Végül: nagyon figyelni kell, mert a GMO-k készítõi nem csak az örökletes anyaggal, hanem a nyelvvel is manipulálnak. Gyakran a biotechnológia és a géntechnológia közé egyenlõségjelet tesznek, hogy a biotechnológia sok hasznos terméke (alkohol, ecet, biológiai védekezésben alkalmazott hasznos élõlények, antibiotikumok, stb.) mögé bújva osonjon be a génmódosítás a köztudatba, és ha tûrjük, akkor a fekete helyett a zöld színt használják: “zöld biotechnológia, “zöld forradalom”, stb.

Ajánlott cikkek