Dr. Tornyi Katalin Ahhoz, hogy a lovaink egészségesen, fitten és boldogan éljék meg a téli hónapokat, csak néhány esszenciális dologra van szükség:
De nézzük csak egy kicsit árnyaltabban és részletesebben a témát!
Sok esetben felmerül a kérdés, hogy rideg/fél rideg tartásban, a legelőn kibírják-e a lovak a hideg téli hónapokat? Abban az esetben, ha megfelelő mennyiségű energiához és tápanyaghoz jutnak, tehát biztosított számukra a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány, illetve ivóvíz (a hó nem megfelelő helyettesítője a friss ivóvíznek); ha jó minőségű téli „bundával” rendelkeznek, tehát a szőrváltásuk is megfelelően lezajlott; ha az anyagcsere folyamataikat és a fogazatukat tekintve egészségesek (a rendelkezésre álló takarmányt megfelelően tudják hasznosítani), valamint ha a legelőn az időjárási viszontagságokkal szembeni megfelelő védelem biztosított a számukra (három oldalról zárt, puha és száraz alomanyaggal borított felület), akkor gond nélkül a szabadban tudják tölteni a hideg, nyirkos, szeles téli hónapokat is.
Azonban ebből a válaszból is jól látszik, hogy nem minden lónak (egészségügyi és/vagy „használati” okokból) ideális a kinti tartás a téli hónapokban. Például az időskori fogazattal rendelkező lovak részére elengedhetetlen a speciális takarmányozás (áztatott szénapellet és/vagy cukorrépa pellet, speciális abraktakarmány stb.) főleg az őszi-téli hónapokban. A mindennap nyereg alatt vagy fogatban dolgozó lovak esetén pedig nem ideális a vastag téli szőrzet. Ugyanis, ha a ló munka során megizzad, csak nagyon lassan tud visszaszáradni. Ha pedig nedvesen tesszük ki a legelőre, jelentősen megnő az esélye, hogy megfázzon.
Mit érdemes tudni az istállós tartásról a téli hónapokban?
Minden lónak szüksége van a friss levegőre. Ezért a leghidegebb téli hónapokban is biztosítanunk kell minden istállóban a megfelelő légmozgást. A lovak a huzatot nem kedvelik, azonban a friss levegő elengedhetetlen a hosszú távú egészség megőrzéséhez. Ezért aztán nem szabad az összes ajtót és ablakot bezárni, s egy párás, meleg, poros és ammóniában gazdag környezetet létrehozni. A levegőben felgyülemlett porszemcsék, rosszabb esetben penészspórák, illetve az ammónia rövid időn belül légzőszervi problémákat válthatnak ki vagy a már fennálló kóros állapotot tudják drasztikusan rontani.
Emellett azt is jó, ha tudjuk, hogy nem érdemes az istállóban a külső hőmérséklettől, illetve a fedeles lovarda hőmérsékletétől nagyon eltérő hőmérsékletet fenntartani.
Azonban mindig figyelni kell arra, hogy a vízvezetékek ne fagyjanak el, s hogy a lovak megfelelő mennyiségű, friss ivóvízhez juthassanak folyamatosan. A téli hónapokban jelentkező kólikák hátterében számos esetben az elégtelen vízfelvétel és az ebből adódó bélsárrekedés áll. Itt érdemes azt is megjegyeznünk, hogy a lovak a hűvös hónapokban bizonyítottan akár 40%-kal több vizet vesznek fel, ha a rendelkezésükre álló víz nem hideg, hanem langyos.
Néhány gondolat a téli takarmányozásról
A lovak energiaigénye jelentősen megnő az ún. alsó kritikus hőmérsékleti határérték alatt. Az, hogy ez az érték hány foknál van, számos tényezőtől függ:
- a ló korától, fajtájától, kondíciójától
- a takarmányozástól
- az időjárás viszonyoktól (a szél és nedvesség jelentős befolyásoló tényezők).
A téli hónapokra is igaz azonban, hogy a lovak fő takarmánya a jó minőségű szálas takarmány, a széna. A karámba érdemes szénázás után kiengedni őket, illetve napközben is megfelelő mennyiségű szálas takarmányt kell nekik biztosítani, hogy a fagyott fű, az esetleges mérgező növények és a homok felvételének esélyét minimálisra csökkentsük. Ezzel pedig a kólika veszélyét mérsékeljük.
Még több lovas és kisállatos cikk: https://drtornyi.hu/
