Kertportal A növényszárítás az egyik legegyszerűbb és legősibb módja annak, hogy a kert, a rét vagy akár az erkély virágainak szépségét hosszú hónapokra megőrizzük. A szárított növények nemcsak dekoratívak, hanem praktikusak is: felhasználhatók lakásdíszítéshez, koszorúkhoz, csokrokhoz, illatzsákokhoz vagy akár kreatív ajándékokhoz.
Milyen növények alkalmasak szárításra?
Szárításra leginkább az erős szárú, kevés nedvességet tartalmazó növények alkalmasak. Ilyenek például a levendula, a búzavirág, a szalmavirág, a cickafark, a rózsa, a hortenzia vagy a díszfüvek. Fontos, hogy a növényeket teljes virágzás előtt vagy annak elején szedjük, így szebb színük és formájuk marad meg.
A szárítás menete
A klasszikus módszer az árnyékos, jól szellőző helyen történő fejjel lefelé szárítás. A növényeket kis csokrokba kötve akasszuk fel, ügyelve arra, hogy ne érjenek egymáshoz. Kerüljük a közvetlen napfényt, mert kifakíthatja a színeket. A szárítás általában 2–4 hetet vesz igénybe.
A növények szállítása
Az összegyűjtött növényeket lazán helyezzük el egy kosárba, vagy fektessük le egy tálcára. Hazaérve első gondunk legyen, hogy a leszedett növényeket előkészítsük és megkezdjük a szárítást. Az egymásra fektetett növények ugyanis „verejtékezni” kezdenek, aminek következtében foltok keletkeznek rajtunk. A hervadni kezdő növények gyakran lankadtak, ami megnehezíti a feldolgozást.
Szárítás
A levegőn való szárításhoz távolítsuk el az alsó leveleket. Ha rózsával van dolgunk, a töviseket is szedjük le. Metsszük valamennyi növény szárát egyforma hosszúságúra, fogjuk össze csokorba és gumiszalaggal kössük össze, ez száradás után is összefogja a csokrot. Az összekötött csokrok szárítására a legalkalmasabb a széljárta, huzatos helyiség, vagy valamilyen sötét padlástér. Feszítsünk ki zsineget a tető alatt, vagy állítsunk fel állványt.
A csokrokat fejjel lefelé, kampókra akasszuk, és úgy tegyük az állványra. A kampóknak az az előnyük, hogy kedvünk szerint akaszthatjuk más és más helyre. Először távolabbra akasszuk egymástól a csokrokat, és ahogy kezdenek száradni, kevesebb helyre van szükségük, így közelebb lehet őket tenni egymáshoz, vagy akár egy kampóra több csokrot is tehetünk.
A mutatósra sikerült csokrokat már a szárítás folyamán díszként használhatjuk. Akasszuk őket függönytartóra, edényakasztóra stb.
Alternatív technikák
Lapításos szárítással – például könyvben vagy növényprésben – kiválóan készíthetünk képeket, herbáriumokat. Gyors megoldás lehet a szilikagéles szárítás is, amely különösen jól megőrzi a virágok formáját és színét.
Hogyan segítsünk a túlságosan összeszáradt növényeken?
Ha túlzott mértékben összeszáradtak, fennáll annak a veszélye, hogy feldolgozásuk során darabok törnek le róluk. Akad néhány lehetőség, hogy elejét vegyük:
Akasszuk csokrainkat néhány órára, vagy egy éjszakára a szabadba, védett helyre, akár az eresz alá.
A sóvirágot 1-2 órára szárával csavarjuk nedves konyharuhába, de ennél hosszabb ideig ne, mert virágaik kifakulnak.
A szalmavirág és a hortenzia elviseli, ha egy kézi permetezővel megpermetezzük. Az ilyenformán feldolgozásra előkészített növényeket azonban, ha nem használjuk fel azonnal, ismét fel kell akasztanunk, hogy száradjanak.
A fűfélék és a hagymák termése igen hamar elveszítheti könnyed, laza jellegét, amennyiben fejjel lefelé akasztjuk fel száradni. Ezért inkább kemény oázistéglába tűzve szárítsuk. Arra viszont figyeljünk, hogy a növények ne érintkezzenek egymással.
Tárolás és felhasználás növényszárítás után
A megszáradt növényeket száraz, pormentes helyen tároljuk. Érdemes kerülni a magas páratartalmat, mert az penészedéshez vezethet. A szárított növényekkel természetes, időtálló hangulatot teremthetünk otthonunkban, miközben közelebb kerülünk a természet ritmusához.
A növényszárítás nemcsak praktikus, hanem lelassító, alkotó folyamat is – igazi örömforrás a kert és a természet szerelmeseinek.
