A henna, mint a misztérium festménye

A henna (Lawsonia inermis) egy mirtuszféle, és a füzényfélék családjába tartozik. A nemzetségének egyetlen elismert faja. A henna szó a növény arab nevéből származik – al-hinna. A szó jelentése: áldott. Muszlim kultúrákban női névként is használják. Tudományos elnevezését egy skót tudósról, Isaac Lawsonról kapta.

Maga a henna növény egy virágzó cserje, főleg Afrikában, Dél-Ázsiában és Ausztráliában őshonos. Akár 6 méteres magasságra is megnő. Levelei egyszerűek, átellenes állásúak. Virága apró, tölcsér alakú és enyhén méz illatú. A növény értékét a benne található lawsone nevű festékanyag adja. A festék hatóanyaga narancsvörösre színezi a bőrt, hajat és egyéb protein tartalmú anyagokat (köröm, gyapjú vagy akár a selyem). A legtöbb színezőanyag a levelében található, így a henna port is ebből állítják elő. A színező hatás a 35-40C közötti hőmérsékleten a legmagasabb, 11°C alatt a legalacsonyabb. A cserje kb. 5°C hőmérsékletig bírja.

A hennát évezredek óta termesztik kereskedelmi céllal. Főleg Indiában, Pakisztánban, Bangladesben, Afganisztánban, Iránban, Egyiptomban, Szudánban termesztik, de mind között a legtöbb terményt az indiai Radzsasztánban termelik.

Már a bronzkorban is használták festékként, de a nyugati kultúrákban csak az elmúlt 50 évben lett ilyen ismert.

A henna, mint a misztérium festménye

Az emberi bőrre történő hennafestés kultikus eredetű. Ahogy már az elnevezése („áldott”) is mutatja, olyan szent eseményekhez köthető, mint az esküvő, gyermekáldás, vallási események, felavatások, ünnepségek és más jelentős események.

Eredetileg a mintázat, melyet festenek, mindig tükrözi az adott személy személyiségfejlődésének egyes állomásait, az esemény momentumait.

A henna gombaölőnek is használható, tartósítja a bőrt, parfümök alapanyagaként is jó szolgálatot tesz.

Hogyan készül a hennapaszta?

A henna növény levele önmagában még nem színezi meg a bőrt, ehhez több összetevőre van még szükség. Először a levelet liszt finomságúra őrlik, majd savas környezetet kell biztosítani (pl. citromlé). A tiszta illóolaj abban segít, hogy a hennaminta tartós legyen, így a pasztához teafaolajat, gerániumolajat vagy levendulaolajat kevernek. Ezeken az összetevőkön kívül még cukrot is kell belekeverni, mert a cukornak köszönhetően a paszta több órán át a bőrön marad. amennyiben nagyon száraz és meleg helyen készül a festés, érdemes a keverékbe több mézet vagy cukrot tenni, hogy tartósabb maradjon a festési eljárás – így nem szárad ki olyan gyorsan a paszta.

A felsorolt alapanyagok egy lehetséges aránya:

  • 30 gramm hennapor
  • 1 evőkanál kristálycukor
  • 30 csepp levendulaolaj
  • annyi citromlé, hogy fogkrém sűrűségű legyen a keverék

A recept csak egy változata a többféle keverési aránynak. A hennapaszta minősége nagyban függ a henna minőségétől és a többi alapanyag minőségétől egyaránt. A keveréket pihentetni kell használat előtt, hogy a hennaporban levő cellulóz lebontódjon.

Papírtölcsérbe töltve már alkothatunk is.

A henna a bőr felső rétegeit festi csak meg, így a hámlással folyamatosan kopik a festés. Pár naptól a 3-4 hónapig is kitarthat a minta, mindez attól függ, hogy hova festettük. A tenyéren és a talpon igazán sötét színű lesz és tartós rajzolatot eredményez.

PPD és fekete henna

A fekete henna nem henna festék! És honnan tudjuk akkor, hogy ez nem igazi henna? A fekete hennát elég fél órára a bőrön hagyni és élénk sötét színt eredményez, míg az eredeti tiszta henna 4 órától akár 1 napig is a bőrön tartandó, színezés mélységétől függően. A PPD (p-phenylenediamin) a fekete henna alapanyaga, mely igen veszélyes: viszketést, allergiás reakciót válthat is, és a későbbiekben is a festett terület fényérzékeny marad. A fekete henna alapanyaga a PPD és az indigó. A paszta színe is barnás-fekete, míg az igazi hennáé világosabb barnás, fakéreg-barna színű.  A fekete henna alkalmazása főleg a turistahelyeken fordul elő, mivel itt a „spórolás” és a gyors eredmény a lényeg. Viszont tartós és kellemetlen mellékhatások keletkeznek e végeredmény mellé.

A következő ünnepek szintén összefonódtak a hennafestéssel: Diwali (A fény ünnepe a dzsainizmusban, hinduizmusban Purim (zsidó farsang), Ramadán időszak vége az iszlámban, szikhizmusban, Karwa Chauth (a házas nők hindi ünnepe), Pészah (zsidó húsvét), Perzsa újév, Mawliv (a próféta születése az iszlámban).

A henna a hiedelem szerint áldást, jó szerencsét, szépséget hoz viselőjének. A legtöbb és legbonyolultabb hennafestést a feleségek kapták szerte a világban, ezzel erősítve a rájuk szálló áldást.

A hennafestő művészek Marokkóban, Mauriciuszon, Jemenben, Líbiában, Szomáliában, Szudánban és Indiában ma már saját üzlettel rendelkeznek, melyek a nagy fesztiválok alatt éjjel nappal várják a vendégeket.

Ajánlott cikkek