Parlagfű: ambrózia vagy egy kellemetlen gyom – 1. rész

parlagfű istenek eledele vagy sem

Egy nagyon parázs témát hozunk az oldalra, méghozzá a parlagfű kérdését. Miért nyúlunk bele ebbe a témába? Mert a botanikus, okleveles kertészmérnök énem és a szűnni nem akaró parlagfűallergiám vetekszik bennem a gyógy- és aromanövényekben jártas lelkemmel és sok kutatás után sem tudtam rájönni a válaszra, így kerestem szakértőket a farmakológustól a gyombiológusokon át, hogy választ kapjunk.

A parlagfű az a bizonyos istenek eledele vagy a névhasonlóság csak egy csalfa egybeesés? Nem hiszek a véletlenekbe és most elkezdtem utánajárni.

Első részben Dr. Farkas Anikó a gyomok területén igencsak jártas egyetemi docenst kérdeztem, mint már tünetmentes allergiást a parlagfűről. Anikó amellett, hogy rengeteg előadást tart a parlagfűről, ő a szerzője a nemambrozia.hu oldalnak is.

Parlagfű: Hogyan állunk a témához?

A parlagfű egy igen megosztó növény. Igazából két tábora van. Az egyik isteníti és igazán magasságokba emeli, a másik tábor viszont nem győzi írtani, mert a virágzás idején megpusztul tőle az allergia miatt. A kérdésben az is még érdekessebbé teszi a “kinek van igaza” részt, hogy hivatalosan hatóságilag írtani kell. Erre a támogatói tábora rögtön érvel: “Minden írtunk, ami valójában jót tesz gyógyszerek nélkül”. Ismeri mindenki a konteók sokaságát az élet számos területéről és nem is kell annyira szélsőségekbe bonyolódni, mint a “laposföld kérdése”. De az tény, hogy sok esetben kapnak gyógy- és aromanövények is érdekes plecsniket csak azért, mert túl hatékonyak. Ezt a gyógynövényes lelkem számos alkalommal nehezményezte már és ez tény, nincs is mit ezen szépíteni. De mi az igazság a parlagfűvel?

Hogyan látja ezt a gyombiológiában jártas docens, Dr. Farkas Anikó, a nemambrozia.hu szerzője és tünetmentes allergiás?

Parlagon hagyott terület gyomja?

Az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy a beérett parlagfű magja akár 30-40 évig is csíraképes! Tehát attól, hogy úgy gondoljuk, hogy ha idén elszórta nem baj, jön a hideg tél és nem tud kicsírázni, akkor tévúton járunk. Egy közepes méretű parlagfű növény akár 30-60ezer darab magot is érlel!

Ahogy a nevében is benne van, parlagon hagyott földeken fordul elő a parlagfű, gondolnánk, de a valóságban már mindenhol ott van, akár parlag, akár nem. Ezt saját tapasztalatból tudom, hiszen a díszkertemben a természetes gyeptársulásomban agresszíven szorítja ki a fűféléket. Egy időben fűmagkeverékkel felülvetettem, hátha az megfékezi, ha gyorsabban gyepesítek, mint ahogy tud terjedni, de a versenyben alulmaradtam. A fűnyírásra is rosszul reagál, ahol elnyírom magasságban, ott elágazik és még több hajtást hoz igen hamar. Maradt a kihúzás egyesével, kézzel még magérlelés előtt.

Valójában hol él a parlagfű, milyen igényei vannak, ami miatt széleskörben terjed folyamatosan?

Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) valóban kezdetben leginkább a parlagokon fordult elő. A megfigyelésed nem mond ellent az általánosan tapasztaltaknak. Mindenütt előfordulhat, ahova „az ember beteszi a lábát”. Újabban még a természetközeli vagy védett helyeken is. Hogy én is saját tapasztalatot hozzak: Csallóközben a Duna ágvizei mentén futó utak szélén vagy pl. Nyíregyháza Sóstó erdőben találkoztam több példánnyal – többek közt. Előbbi esetben feltételezés, hogy a vadaknak hordott takarmányban fordulhat elő szaporítóanyag, vagy a járművek abroncsaira, erdészek, vadászok csizmájára tapadt földben voltak a magvak. Sóstó esetében másra gondolok. Az említett példák egybecsengenek az idegenhonos fajok megjelenését, elterjedését leíró tanulmányokkal. A behurcolás akadálytalanul megtörténhet.

Igényeiről ennek fényében talán beszélni sem érdemes, hazánkban mindenütt ott van. Az leszögezhető, hogy a Kárpát-medence klímája kedvező számára.

Igényei helyett sokkal inkább a nagyfokú alkalmazkodó képességét kellene szem előtt tartani, és a potenciális élőhelyeken a megelőzést előtérbe helyezni. Ausztria tőlünk tanul…

– válaszolja kérdésünkre Anikó.

Többször kísérleteztem már azzal, hogy a parlagfüvet megszedtem, majd ázalékként visszajuttattam a talajba, hátha önmagát önmagával lehet csak gyógyítani elv szerint működik, de nagyjából hiába. Ezt a parlagfüvet, ami agresszíven terjed és az allergiások réme, bármire lehet egyáltalán használni? Jó valamire legalább ökológiai szempontból?

Teljesen érthető, hogy megpróbáltad. Allelopatikus hatását rég ismerjük. Évek óta kísérleteznek parlagfű elleni természetes anyagokkal, beleértve magának a parlagfűnek a kivonatát is. Konkrét és hasznosítható eredmény tudomásom szerint nincs (még), csak amely kutatásokról konferenciákon beszámoltak. Felmerült egyéb hasznosítása is, de ezek is megmaradtak gondolati ill. laborvizsgálati szinten. Ráadásul amikor erre kutattam, akkor is ellentmondásokba ütköztem, mert az egyik hivatkozott irodalom az évelő parlagfűről szólt, nem a „miénkről”.

– meséli Dr. Farkas Anikó

Azért nem sorolom a vizsgált vagy felmerült lehetőségeket, mert pont most, a szezonban nem szeretnék energiát adni a „parlagfű hívőknek”. Nézetem ugyanis, hogy:

„Addig, amíg a mezőgazdaságban és az allergiában szenvedőknek akkora kárt okoz a parlagfű, amekkorát, és ezáltal az egész nemzetgazdaságnak is, addig azt javaslom, hogy mindenki azon gondolkodjon el, hogy ő maga mit tehet azért, hogy ez a helyzet javuljon.”

– vallja Anikó.

Ez a válasz viszont azért is érdekes, mert egy újabb növény neve merült fel, mint az évelő parlagfű. De térjünk kicsit vissza a “mi parlagfüvünkhöz”! Ha már Ambrosia és latin elnevezések, akkor azt feltételezhetnénk, hogy ha már a versekben szerepel az ambrozia elnevezés, akkor ez valami igazán régi, ősi dolog. Viszont itt jön az ellentmondás:

parlagfű (Ambrosia) az őszirózsafélék (Asteraceae) növénycsaládjának egyik, mintegy 50 fajt számláló nemzetsége. Carl von Linné nevezte el Szent Ambrus (Ambrosius) (Trier339 – Milánó397április 4.)  milánói püspökről.

Parlagfű - Szent Ambrus Ambrosius
Szent Ambrus (Ambrosius) (Kép: Wikipedia)

Egyes vélekedések szerint és Dr. Farkas Anikó elmélete szerint is a korhű versekben és irodalomban az ambrozia nem más, mint a méz. Ugyanakkor sok irodalmi elemzés utal növényként rá. Akárcsak a mennyei manna kérdése, hogy nem teljesen tiszta a manna valódi forrása, hogy pontosan milyen étel az a bizonyos mennyei manna.

Viszont még mindig ha nem is tudjuk, hogy a legendákban szereplő és istenes énekekben felmerülő ambrozia vajon miféle eredetű, méz-e vagy növény, addig is van még kérdés bőven. Mint az ökológiai értéke.

Hogy jó-e bármire ökológiai szempontból?

Része a biodiverzitásnak. Ennél több jelen pillanatban nem igazán mondható el. Talán még az, hogy a kizöldült tarló beforgatható.

Persze most csak a hazai viszonyokat vettem figyelembe. Őshazájában jól megfér a többi parlagfű fajjal, egyéb, ott gondot okozó gyommal, így a parlagfű nem tud túlszaporodni, másrészt táplálékforrást, élőhelyet jelent természetes ellenségeinek. Ezek a rovarok, gombák nálunk nem tudtak elterjedni. Megjegyzem, nem is biztos, hogy erőltetni kellene, nehogy úgy járjunk, mint a harlekin katicákkal vagy mással…

Tudomásom van olyan civil, illetve magán akciókról, amikor egy közösség kimegy és a környéket rendbe teszi – kihúzgálják a töveket-, természetesen még virágzás előtt, védőfelszerelésben. Ez a növénytömeg a komposzton is végezheti. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a komposztban milyen folyamatokon mennek keresztül allelopatikus anyagai, lebomlanak-e azok, vagy kijuttatva gátolják-e a haszonnövények fejlődését… Szóval megint csak oda lyukadunk ki, hogy vissza kell szorítani, mielőbb.

– válaszolja gyomszabályozási oldalról Dr. Farkas Anikó

Az utóbbi években számos kísérletet végeztek a parlagfűvel kapcsolatban. Itt fontos megjegyezni, hogy ezek tudományos kutatások, általában komplex laborfelszerelésekkel, és bár így is sokan megkérdőjelezik ennek valódiságát, azért érdekes tudni, hogy mit hoz ki egy-egy ilyen vizsgálat.

A parlagfűnek nem csak a pollenje allergén, erről számos kutatás létezik már. Én magam is azért kesztyűben szoktam kiszedni, mert nekem bőr szinten is allergizál. Mely részei “veszélyesek” még?

Milyen anyagcseretermékei vannak, amelyekre azt vallod, károsak? Citotoxikus (sejtszinten toxikus) hatásáról a Szegedi Tudományegyetem is végzett kísérleteket.

A konkrét vegyületekre vonatkozóan én is csak a közzétett kutatásokra tudok hivatkozni, mivel én magam nem végzek ilyeneket. Egy 2019-es adat szerint 12 allergén fehérjét írtak le az ürömlevelű parlagfűben. Az allergén hatású pollenfehérjék termelődéséért felelős géneket (11 géncsaládba soroltak) részletesebben vizsgáltak. A két fő allergén génjei nemcsak a hím virágzatban, hanem a levélben is kifejeződtek, azaz a levelekben is megjelentek az allergén fehérjék. Személyes tapasztalásom van a belélegzett és a tenyéren keresztül felszívódó anyagok kellemetlen hatásáról.

Hogy ez mennyire reális, rögtön számos kutatás alá is támasztja. Mivel embereken nem lehet kísérletezni, így maradtak az állatkísérletek (akár szeretjük-e ezt vagy sem…). Egymástól független kutatócsoportok azt állapították meg, hogy a parlagfűnek máj- és vesekárosító hatásuk volt a kísérleti állatok esetében. Ez már elgondolkodtató eredmény viszont. De akkor itt jön a kérdés: vajon mi a hatása az embereken, akik önszántukból fogyasztják és szemlátomást köszönik szépen, jól vannak?

Van-e arra rálátásod, hogy miből ered ez a félreértés, hogy egy gyógynövény és istenek eledele a mi parlagfüvünk? Mert szemlátomást két nagy tábor van, az istenítők és az ellenzők. Kinek van igaza?

Induljunk ki abból, hogy a tudomány mai állása szerint az ambrózia méz, vagy méz alapú élelmiszer, ital volt.

Az ürömlevelű parlagfű tudományos nevében az Ambrosia pedig Ambrosius milánói püspökre utal (élt i.sz. 339-397).

Elkötelezett vagyok a tévhitek tisztázása mellett, sokat kutattam ezek eredete után. Jelen tudásom szerint egyetlen forrása van ezeknek, ezt itt most nem nevezném meg. A gond ott van, hogy nagy népszerűségnek örvendő, jelentős követőtáborral rendelkező szereplők kritika és utánagondolás nélkül terjesztették, terjesztik ezeket a nézeteket (nekik sem szeretnék figyelmet adni itt), illetve a média is több esetben sugallja (ez a lista is gyarapodik a jegyzeteimben).

A félreértés oka lehet egy „benézett” fotó, vagy rosszul értelmezett tudományos vagy angol név. Azt gondolom, a lavina innen indult.

Újabban egy másik szálat is felfedezni vélek, a kommentek alapján Ezekről hamarosan bővebben írok a nemambrozia.hu-n.

– válaszolja Anikó.

Viszont az aktív zárt csoportokban a mai napig készülnek a parlagfűteák, szárítmányok. Logikusan, mivel én magam nagyon allergiás vagyok, eszembe sem jutna parlagfűből teát inni, mert őszinte leszek: félek, hogy befulladok. Mert még a pollentől megmosom az arcom, kifújom az orrom….de ha megiszom, az már onnantól belsőleg van.

Ahogy nyomoztam, láttam, hogy lehet már itt-ott kapni parlagfűtartalmú termékeket. Valójában hogy is van ez: legálisan elérhető gyógynövényként is?

Röviden: nem.

Minden évben bepróbálkoznak néhányan. Én is találkoztam már olyan webáruházzal, amiről tudtam, hogy megbüntették. Aztán kicsit átcsomagolta a termékeit, kicsit átírta a szöveget, hogy ne lehessen belekötni elsőre, és újraindította. Jellemző egyébként, hogy nem vállalják fel magukat, nincs elérhetőség, kapcsolatfelvételi lehetőség, csak a rendelést tudod leadni.

Arról nem is beszélve, hogy nem tudhatod biztosra, mi van a dobozban…

Illetve az is általános, hogy vásárokban, piacokon, ilyen-olyan napokon megjelennek termékekkel azok készítői.

A NÉBIH állásfoglalása világos. Helik Ferenc Élelmiszerlánc-biztonsági és Ellenőrzési Elnökhelyettes úr megerősítette a 2019-ben már egyszer feltett kérdésemre adott válaszát:

„…minden parlagfű tartalmú élelmiszer forgalomba hozatala jogszabálynál fogva tiltott. Az elmúlt évek során számos parlagfű tartalmú élelmiszerrel kapcsolatban intézkedett hatóságom. A parlagfű kedvező élettani hatásaira vonatkozó, az interneten vagy egyéb forrásokon keresztül terjedő vélemények nem tekinthetők hivatalos állásfoglalásnak, hatósági vizsgálatok ezeket nem igazolják.”

De ha jobban magunk is utánaolvasunk, akkor a parlagfű gyógyhatásában hívők a növény föld feletti részét alkalmazzák teaként, szárítva vagy lekvárként. Ugyanakkor az Európai Unióban parlagfűtartalmú élelmiszerek nem hozhatók forgalomba emberi fogyasztásra szánt termékként. Parlagfűre és a belőle készített termékekre Európában eddig nem adtak ki engedélyt.

A következő részben pont ez fogja adni a cikk alapját, amikor farmakológusokat és kutatókat fogunk kérdezni a parlagfűvel kapcsolatban, hogy megtudjuk, mit gondolnak ők és mi az alapja annak, hogy jelenleg az írtandó kategóriába tartozik.

Mivel ez még csak egy nézőpont, így nem árt tovább vizsgálódni, ha ki akarjuk deríteni az igazságot. Márpedig biztosan meglesz az is, ha elég kitartóak vagyunk. És ahogy farmakológushoz és kutatókhoz fordulunk kérdéseinkkel, nem leszünk rest a másik táborból is szakembereket találni, természetgyógyászokat, akik gyógyítanak parlagfűteával.

Én személy szerint nagyon kíváncsi vagyok minden oldal válaszára és hiszem, hogy választ találunk a többi epizódban erre a kérdésre: Az ambrózia mint parlagfű vajon mitől lett ilyen megosztó növény manapság.

V. Topor Erika

Okl. kertészmérnök, szakújságíró
PR és Marketing manager

Ajánlott cikkek