Jóba Kati Húsvét táján előkerül az ünnephez kötődő hagyomány, hogy hímes tojást a húsvéti nyúl tojja, pedig ő emlős. A tojásrakó emlősök alosztályába két család tartozik: a hangyászsün-félék és a kacsacsőrű emlősök. Az előbbit négy faj is képviseli, az utóbbi család egyetlen jelenkori képviselője a kacsacsőrű emlős.
Egy „hihetetlen” állat
Ausztrália állat- (és növény-)világa a szó szerinti elszigeteltség miatt különlegesen alakul (legalábbis innen nézve, az ausztrál őslakosok szemében biztos a mi világunk a fura.)
Itt él az egyik legkülönlegesebb állat a Földön, a kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus). Ausztrália keleti, főként dél-keleti részén lehet vele természetes élőhelyén találkozni, Queensland, Új-Dél Wales és Viktória államokban, valamint Tasmánián. Igaz, megfigyelték már sós vízben is mozogni, de az életmódja az édesvízhez köti. Ezért a szubtrópusi és mérsékelt éghajlatú, csapadékban gazdagabb területeken fordul elő leginkább.
Az európaiak a nagy földrajzi felfedezések idejében, 18. század második felében ismerték meg ez az állatot. Az első (akkor még csak preparált) példányt, pontosabban annak is a szőrméjét és a csontvázát John Hunter kapitány, az akkori Új-Dél-Wales (Ausztrálián létesített első európai gyarmat) második kormányzója küldte Angliába, 1798-ban. A korabeli brit tudósok – teljesen érthető módon – először el sem akarták hinni, hogy amit kaptak, az egy létező állattól származik. Arra gondoltak, hogy egy vidra törzsére egy hód farkát és egy kacsa csőrét preparálták heccnek szánva. Rá következő évben George Kearsley Shaw angol botanikus és zoológus írta le először a Naturalist’s Miscellany című, állatokról szóló (csoda szépen illusztrált) művében. Erre még „rátettek egy lapáttal” az aranyásók elbeszéléseik, hogy látták a nőstényeket tojást rakni. Később, jobb állapotban megmaradt példányok után az angol tudósok hitetlenkedve bár, de elfogadták, hogy ilyen állat is létezhet.
Egy kis nevezéktan
A kacsacsőrű emlős angol neve, a ’platypus’ a görög πλατύπους (platupous) szóból ered, ami ’lapos lábút’ jelent. A tudományos latin neve, a Ornithorhynchus anatinus görög és latin eredetű: a görög ορνιθόρυγχος (ornithorhynkhos) ’madárcsőr’ és a latin anatinus, azaz ’kacsa’ szavakból áll össze. Az aboriginal (az ausztrál őslakosok által adott) nevei ’boondaburra’, ’mallingong’ és ’tambreet’. A kialakulásukról szóló legendájuk szerint egy fiatal kacsa tojó szerelembe esett egy magányos, de rámenős vízi patkány fiúval.
Küllemi jellemzők
A hím kacsacsőrű emlősök átlag 50 centisek, a nőstények 43 cm-re nőnek meg. A farkuk átlagosan 13 cm hosszú. A hímek testtömege 2 kg körüli, kétszerese a nőstényekének. Testüket sűrűn borítja a világosbarna szőr, ami olyan tömött, hogy négyzetmilliméterenként kb. 800 szőrszál található benne. A sűrűségének, valamint a kettős rétegének (egy külső hosszabb és egy belső, rövidebb „szigetelő” szőrréteg) köszönhetően teljesen víz- és hőszigetelő. A lábai úszóhártyásak, így ezzel könnyedén tud úszni a vízben. A lábainak végei pedig hegyes karomban végződnek, amik vadászatban, valamint az ásásban vannak segítségére.
Különleges vadászat
A kacsacsőrű emlőst ragadozóként tartják számon. Táplálékát a vízből szerzi meg: apró halakat, rákokat, férgeket szedeget össze. Kimutatták, hogy egy nap átlagosan a testsúlyának 20 %-át eszi meg, így a napja nagy részében, akár 12 órán át is táplálék után kutat. További érdekesség, hogy az evolúciós fejlődés során nem alakult ki gyomruk. Foguk sincsen (csak kikelésükkor, de ez később visszafejlődik), ezért ha nagyobb darabokat kell megenniük, akkor apróbb köveket vesznek a csőrükbe és azzal őrlik meg. Átlagosan 2 percet bírnak a víz alatt egyhuzamban lenni, és 5 méterig tudnak egy levegővétellel lemerülni.
A vadászatban segíti őket a már említett, a hódéra emlékeztető lapos, ámde szőrös farkuk. Az úszóhártyás lábaikkal pedig remekül tudnak úszni, és persze ebben hasznukra van az áramvonalas testük is. Úszás közben szemüket, orrlyukaikat és a füleiket is bezárják. Hogy tud akkor a kacsacsőrű emlős tájékozódni és ennivalót keresni a víz alatt? Ez sokáig rejtély volt a kutatók számára. A titok nyitjához ismerjük meg a kacsacsőrű emlős csőrét.
Nem is csőr a kacsacsőr
A kacsacsőrű emlős csőre nem kemény, mint például a kacsa csőre, hanem megkeményedett, de rugalmas bőr. Ezen különleges csőrön pedig több ezer elektromos-és nyomásérzékelő receptor található. Víz alá merüléskor tehát a szemeit, füleit és még az orrjáratát is bezárja, „vakon” úszik. A receptorok segítségével érzékeli a környezetét, így pontosan meg tudja határozni a vízben álló, mozgó vagy akár a lebegő tereptárgyakat és a zsákmányállat helyzetét is.
Valószínűleg a vízi életmód miatt alakult a meglepően alacsony, 32 C°-os testhőmérséklete, mert így kisebb a hővesztesége a sok vízben tartózkodás során.
Tojásrakó emlős
Állatkerti tartásnál figyelték meg, hogy négy éves kor alatt nem mutatnak “romantikus” érdeklődést az ellenkező nemű fajtársak iránt.
A párosodási idejük augusztus-szeptemberben van. A hímek megküzdenek egymással a nőstényekért. Ezért is alakulhatott ki rajtuk egy újabb érdekesség: a hímeknek kicsi fullánkszerű kinövés található a hátsó lábaik tövénél, ún. sarkantyújuk van, ami mérget is termel. Ez a méreg kisebb emlősöket meg tud bénítani, emberre nem veszélyes, viszont rendkívül fájdalmas sebet ejt, amit a fájdalomcsillapítók sem tudnak tompítani és egyes feljegyzések szerint akár hónapokkal később is sajoghat a sérülés helye. Kimutatták, hogy sarkantyúk a méregének termelődése a párosodási időszakban fokozódik. De emellett a védekezésben is nagy hasznára lehet a hímnek, ha valakik épp őt zsákmányolná.
A párosodás a vízben történik, utána a nősténye egyedül neveli kicsinyeit. A vemhesség – ha így lehet hívni a tojás „kihordását” – átlagosan 28-30 nap. Ez után rakja le a nőstény a földbe ásott üregbe az átlagosan 2 db fehér, puha héjú, kb. 1 cm átmérőjű tojásait. Ezeket a nőstény kacsacsőrű testével melegítve költi ki és a lerakás utáni 10. napon kelnek ki belőlük a fejletlen, csupasz és vak kölykök. Az anya 3-4 hónapig gondozza a kicsinyeit. Mikor vadászni megy, lábaival betemeti a költő-nevelő üreg bejáratát. A kölyköket az emlősökre jellemző módon tejjel táplálja, de – újabb érdekesség – nincsenek emlőbimbói, hanem a hasán amolyan „emlő foltok” vannak, ahol a tej kiszivárog a bőrére (mint az izzadság) és ezt nyalogatják le a kicsik.
A kacsacsőrű emlős a természetben átlagosan 17 évig él, állatkertben feljegyeztek 23 éves példányt is.
Kacsacsőrű emlősök állatkertekben
A kacsacsőrű emlősöket nehéz állatkerti körülmények között tartani, egyrészt érzékeny a vízzel minőségével szemben, másrészt a hímeknél nagyon kell vigyázni a méreg-sarkantyújukkal. Állatkerti tartásukra és tenyésztésükre viszont nagy szükség van, mert a természetes élőhelyük és így az egyedszámuk drasztikusan lecsökkent. Ennek oka, hogy korábban szőrméjéért vadászták, az elmúlt években pedig a szélsőséges szárazság, illetve az erdőtüzek pusztították élőhelyét. A Vörös lista (IUCN) besorolása alapján „mérsékelten fenyegetett”, védett faj.
Először 1943-ban született zárt téri tartásban kacsacsőrű emlős (Corrie néven vált ismertté). Őt azóta több állatkertben kikelt és sikeresen felnőtt példány is követte, bár ritkán szaporodnak zárt téri tartásban. Ezért van, hogy a világon (2020-as adatok szerint) jelenleg csak 10 állatkert tart, összesen 28 példányt. A kaliforniai San Diego Zoo kivételével mindegyik ausztrál állatkert.
Ma már törvények tiltják a kacsacsőrűek vadonból való befogását. Ebből következően minden állatkerti példány generációs állatkerti állat, az ő szüleik és nagyszüleik szintén az állatkertekben látták meg a napvilágot. Ezért aki kacsacsőrű emlőst szeretne élőben látni, annak el kell jutnia Kaliforniába vagy Ausztráliába (én szerencsésnek mondhatom magam, mert anno 2003-ban a Sydney-i Állatkertben láthattam élőben kacsacsőrű emlőst. Sajnos csak VHS videót készítettem róla, fotót nem, így nem tudom itt a saját képemet megmutatni.) De azért van más lehetőségünk, hogy belelessünk a kacsacsőrű emlősök rendhagyó életébe: a San Diego-i Állatkertben működik egy online kamera a kifutójuknál ezen a linken.
Az írás vagy annak részeinek felhasználása csak a szerző (Jóba Katalin) a forrás megjelölésével lehet!
További állatkertekkel és állatokkal kapcsolatos cikkeket olvashatsz az oldalon Jóba Katitól.
Felhasznált irodalmak:
https://platypus.asn.au/evolution-names/
https://platypus.asn.au/evolution-names/
https://en.wikipedia.org/wiki/Platypus
https://www.britannica.com/animal/platypus
https://www.nationalgeographic.com/animals/mammals/facts/platypus
https://environment.des.qld.gov.au/wildlife/animals/a-z/platypus
https://animals.sandiegozoo.org/animals/platypus
https://www.vg.hu/mozaik/a-klimavaltozas-a-kihalas-szelere-sodorta-a-kacsacsoru-emlost-is-1990845/
http://szivarvanyujsag.tudastar.com/vezercikk/ez-pedig-az-uj-vezercikk-cime
http://vmek.uz.ua/03400/03408/html/906.html
https://www.haziallat.hu/kisemlos/kisemlos-fajok/kacsacsoru-emlos-ornithorhynchus-anatinus/3316/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kacsacs%C5%91r%C5%B1_eml%C5%91s
https://www.livescience.com/41661-why-platypus-wont-regain-stomach.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Platypus_venom
https://www.zoochat.com/community/threads/platypuses-in-captivity.476958/
https://www.zoochat.com/community/threads/why-no-platypus-in-zoos-outside-australia.214993/
Vezérkép forrása: https://www.eutopiagardens.org/page/eutopia-e-learning/life-sciences/living-organisms/n-a/animals/n-a/n-a/5919181
