V. Topor Erika Kertész- mérnök A hótakaró alatt pihenő táj szemet gyönyörködtető látvány. S nem is gondolnánk, hogy ezt az amerikai kertet mennyi különlegesség, szép megoldás, és izgalmas növény díszíti a hórétegek alatt. A tél a kertben nem csak egy évszak. Ugyanúgy egy fontos időszak ez.
A tél sokak számára megnehezíti a mindennapokat. Ahogy lehullik a hó, eltűnik szemünk elől az aprólékosan megépített kert.
Az erdő szélén álló családi ház már maga is csodálatos tájon fekszik, nem beszélve a hatalmas fenyőfák sokaságáról.
Kép forrás: Deborah Silver
A klasszikusan amerikai stílusú épület szinte megbújik a hófödte tájban. A tetőn felgyülemlett hótakaró a szépség mellett szigetelő funkciót is betölt, hiszen védelmet biztosít a téli fagyos szelek ellen. A ház köré olyan növényeket választottak ki a tervezők, melyek nem tájidegenek. Talán ez lenne hazánkban is a követendő példa, hogy a kert kialakításának vegyük figyelembe az adott tájegységre vonatkozó növényzetet, így elkerülve a diszharmóniát. A bejárati ajtó mellett a ráncoslevelű bangita (Viburnum rhitidophyllum) hatalmas bokrait már majdnem ellepte a hó. Apró, élénk színű terméseit a madarak előszeretettel fogyasztják. A bejárat másik oldalán a cukorsüvegfenyő (Picea glauca ’Conica’) és talajtakaró boróka (Juniperus horizontalis ’Green Carpet’) lakik. A sövényből csak pár vessző látszik ki a hóból, pedig nyáron piros hajtásaival az előkert dísze a som (Cornus alba ’Sibirica’).
Tovább haladva, a hátsó kert felé, csend és nyugalom fogad minket, pihen a téli táj. A padok, asztalok tetejét belepi a fél méter magas hó. A család házi kedvence, a két éves labrador is nehezen veszi az akadályokat, keresgéli a nyáron elrejtett kincseket.
A téli veteményeskert
A veteményeskert is téli álmát alussza. A támfalon megszáradó hajtások, levelek is már csak a nyár eltűnt emlékeit idézi. A talajban a tél alá vetett zöldségek várják a tavaszi napsugarak meleg ölelését, hogy majd ha itt az idő, egészségesen törhessenek elő a földből. A gondos kertész még a fagyok beköszönte előtt letisztítja a veteményest, a támasztékokat, mivel a kártevők és kórokozók könnyűszerrel áttelelhetnek a megmaradó leveleken, hajtásokon. Amikor már hó takarja a veteményest, valóban csak a pihenésé a főszerep. Igyekezzünk még a fagyok beállta előtt felásni a talajt, hogy a fellazított föld jobban felfrissülhessen, magába engedhesse a téli csapadékot.
Amint a nap előbújik, és egy kicsit hosszabb időn át melegíti a természetet, a hagymás virágzó növényeink is új erőre kapnak. A korai kihajtás mindig veszélyes a csalóka időjárás miatt. A hagymákból előtörő hajtások és virágok sokszor szinte a hó alatt nyílnak ki, így szépségüket is kevéssé élvezhetjük. Vigyázzunk, mert ha vázába tesszük őket, hamar elvesztik szépségüket, szinte hősokkot kapnak.
Tél a kertben: A patak is befagyott
A kerten átfolyó patak vize is befagyott, maga alá zárva az élővilágot. Ezt a jégpáncélt korcsolyázáshoz nem ajánlanánk, de a látvány elsőrangú. A patak felett átívelő híd romantikus regények színhelye is lehetne. Az öreg tölgyfa, mely nyáron hatalmas lombkoronájával az árnyékot szolgáltatja, most komoran néz le ránk a magasból. Az alatta megbújó cserjék ki sem látszanak a hatalmas hótömeg alól, pedig számtalan érdekes cserje fekszik itt egy helyen. A vadrózsa (Rosa canina) csipkebogyó termései a bangitához hasonlóan a madarak kedvence.
A tiszafák bokrai roskadoznak a hótömeg alatt, az egyik legszebb része ez a télnek a kertben, bár a legnagyobb csendben jól hallható, hogy aktív élet zajlik a faágak között. A kerti madarak ilyenkor is itt találnak menedéket. A tiszafa egész növénye mérgező, kivéve a poros magköpeny az arilluszos magon belül, ezért vigyázzunk, hogy a gyerekek ne csipegessék le az élénk színű terméseket!
A téli friss levegőt magunkba szívva barangolhatunk a tájvédelmi körzetben kialakított családi ház kertjében. Azt gondolom sokan vágynak hasonló életérzésre. A téli táj szépsége, a kilátás a domboldalról, a végtelenül havas erdő felemelő látvány.
A tél a kertben tehát nem egy halott állapot, egy elmúlás, pontosan egy újjászületés kezdete, amikor pihen a táj és mégis él.
