Nem titkolom: régóta mondtam pár beszélgetésben, hogy várjuk ki a végét, mert egyszer fordul a kocka. Azért ezt én sem gondoltam, hogy ebben a formában. De sajnos vagy sem, igazam lett.
Még kisgyerek voltam, amikor a Nagypapámmal kint kertészkedtem a kertben és arról álmodoztam, hogy majd egyszer kertész leszek. Telt múlt az idő, jött a pályaválasztás és az elképzelés mit sem változott. De falakba ütköztem: “Kertész szakma nincs, az csak a nyugdíjasok csinálják….” hallottam sokfelől, még az osztályfőnököm sem hitte, hogy ennek a szakmának értelme van. Mindig mondták legyen RENDES szakmám, amiből meg lehet élni.
Mi az a rendes szakma?
A kérdés jó! Mindenki mást tart rendes szakmának. De az is biztos, hogy valahogy a mezőgazdasági vonal az, amibe vagy születni érdemes, vagy ha “kívülről kerülsz be”, akkor az addigi barátok szemében földtúró paraszt leszel, mert bár ez is egy mérnöki szakmai, mégsem tekinti senki annak. Erre tessék: most a rendes szakmáknak tartott munkahelyek megüresedni látszanak, sokaknak nincs mit csinálni és teljesen megfordult az egész világ.
Mert ha baj van, akkor egy dolog fontos: Enni mindig kell. Ehhez meg sok “földtúró parasztra”, akarom mondani akár agrármérnökre, kertészmérnökre, mezőgazdasági mérnökre, növényorvosra és növényvédelmi szakmérnökre….stb. van szükség.
Felértékelődött a vidék a járványhelyzetben?
Hány helyen olvastam, hogy mit nem adnának most egy vidéki tanyáért, ahol el lehetne bújni a járvány elől!
Rengetegen rögtön a magyar termelői zöldségekért és gyümölcsökért fohászkodnak, mert az biztonságos.
Kosárközösségünk egy nap alatt sokszorosára duzzadt, csak győzzük a kapacitásainkkal a termelői oldalon.
Eddig rá sem nyitották sokan a “nagyira” az ajtót vidéken, mert nincs rá idő, nincs rá kedv. Most viszont csörög a telefon, hogy hééé nagyi, mi újság, mehetünk 1-2 hétre?
A vidéki ingatlanárak is már elkezdtek felfelé kúszni. Bár még nem látványosan, de érezhetően, mert sokan vágynak a vidéken újrakezdésre. Mert most már megvan az a kezdőlökés, ami a karosszékben álmodozókat kimozdít a megvalósítás felé.
A félelem nagy úr!
Ne felejtsük azért el, hogy a vidék pont attól vidék, hogy ott az élet ilyenkor sem áll meg. A #maradjotthon kampány nem a mezőgazdaságra vonatkozik, hanem a városi életmódra. Vidéken a gyümölcsösbe, ültetvényre, földekre ugyanúgy ki kell járni. Nincs megállás. Ha a vidék megáll és otthon marad, akkor bizony élelem sem lesz, mert az élelem a vidék munkájából lesz! Ezt sose felejtsük el!
Félelemből ne költözz vidékre se!
A vidéki élet teljesen más, nekem elhiheted, valódi expesti lányként, hogy nem abban az értelemben leányálom, ahogy azt elképzeled. Igen, csicseregnek a madarak és sokat süt a nap. Akkor is süt, ha már a bőrödön fáj, de menni kell ki paradicsomot szedni. Az állatokhoz minden nap fel kell kelni, nem a nyaralással keverendő össze a vidéki életmód. Csodálatos és rengeteg szépség rejlik benne, de kemény egy világ a magaz fizikai valójában.
Ha még több tippre vágysz, kövesd YoutTube csatornánkat is!
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE HASZNOS TARTALMAKÉRT!