V. Topor Erika Kertészmérnök, naturkertész Egyre nagyobb a szárazság, bár az április végi esők kicsit enyhülést hoztak és lehetett újra egy jót a fűnyíróval dolgozni. De mi lesz a fűnyesedékkel?
Az Alföldön, főleg a Homokhátság területén egyre nagyobb az aszály és végeláthatatlanul szárad ki a talaj, sivatagosodik el a táj. Komolyan. Nem csak pár terület, hanem az egész táj. Júniusra már alig lesz legelő az állatoknak, ha a tavalyi szárazság lesz idén is. Ezt jósolják.
A díszgyepet többnyire rendszeresen öntözzük, akár még műtrágyázzuk is a megfelelő növekedésért, így nyáron akár hetente lehet nyírni a füvet. A fűnyesedéket többnyire bekomposztáljuk vagy a városi ember legszívesebben a sárga zsákba teszi. De ennél egy sokkal praktikusabb megoldással élhetünk a talaj takarására ebben a szárazságban.
A homoktalajokon, mint a Homokhátság térségében a zöldségeskertekben is teljesen sivatagi vagy tengerparti életérzés uralkodik. A kertipapucs pillanatok alatt megtelik homokkal.
A fűnyesedéket az utóbbi években már a veteményeskert járófelületeire terítjük, ezzel is fedve a tiszta és poros homokot.
Miért jó ez?
Egyrészt a gyomok nem jönnek fel, másfelől a talaj kevésbé szárad ki.
Mondhatnánk, hogy de ennek semmi értelme, de a mulcsozás egyik legkézenfekvőbb verziója a mindig elérhető fűnyesedék.
Mindenkinek ajánlom, aki hasonló gondokkal küzd ebben a nagy szárazságban, mert ugyan a fűnyesedék megszárad, mégis járható útfelületeket érhetünk el vele természetes módon a veteményeskertben is.
A talajmegújítás és talajok elsivatagodásának egyik legegyszerűbb kincse, ugyanakkor lehet más természetes mulcsképzővel is dolgozni.
Ilyenek például: szalma, széna (nem felmagzott kaszálék), fenyőkéreg, akáckéreg, talajra visszafektetett gyomok, háncsok
