Kertportal Permakultúra – aki ismerminket, tudja, hogy megszállottan kutatjuk az olyan technológiákat, ami hatékonyságban, környezetterhelésben, élőmunkaigényben megfelel a mai kor követelményeink.
Rohanó világunkban egyáltalán nem csoda, hogy egy kerttől azt várjuk el, hogy az év minden szakában kiszolgáljon minket, és a lehető legkevesebb munkát kelljen beletennünk. Ugyanez igaz a nagyüzemi termelésre is, hiszen a minőség teljesen más mutatókat jelent már most, ahhoz képest, ami régen volt. Míg régen elsősorban a telt ízvilág és az egészséges gyümölcs-zöldség volt az alapigény, addig a mai korban inkább a küllem a fontosabb, mint a belbecs. Ez egy tévút, és hosszútávon igen nagy károkat okozhat mind az egészségünkben, mind gazdaságilag fenntarthatatlanná teszi az ültetvényeket, kerteket.
A Permakultúra pont olyan, amilyennek lennie kell. Ápolja és védi a biológiai életet a talajban, a növényeket ellátja tápanyagokkal, a lehetőségekhez mérten maximálisan vigyáz a talaj megfelelő nedvességtartalmára és a termésmennyiség maximalizálódik.
2016. November 11-ét írunk, túl vagyunk pár fagyos éjszakán, az egynyári virágaink egy része már meg is fagyott pár napja. De ami ennél sokkal érdekesebb, hogy a permakultúrás veteményeskertben (vagyis az épülő bemutatókertben) a közel 1500 négyzetméteren még mindig van friss szüretelhető termény.
A sárgarépák kiválóan néznek ki, lombjuk sem fagyott el. A zellerszárak szintén életerősen ágaskodnak ki a szalma közül, az oregánó, majoranna, a metélőpetrezselyem szintén boldogan éli világát.
A kelkáposztákat sem szedtük még ki, hiszen teljesen jól érzik magukat kint a kertben. Ugyanígy a fejessaláta (!) elkezdett befejesedni a takarmányrépák mellett.
A takarmányrépára sem lehet panaszunk, hiszen a hideg éjszakák ellenére egyáltalán nem fagytak el, a leveleik erőteljesek és egészségesek.
Gyakorlatilag a menták is nagyon szépen teljesítenek, egyedül a bazsalikomot vitte el az első fagyos éjszaka, de azokat a töveket, amelyeket nem húztunk ki tövestül, csak visszavágtuk, ott újra hajtani kezdett a bazsalikom. Kíváncsian várjuk az eredményt.
A kapor ezen a héten jött csak le a területről, nagyon szépen beértek a magok is, és még mindig életerős, friss kaporhajtásokat lehetett szedni.
Akik követték első cikkünktől kezdve a permakultúrás kert beszámolóját, azok talán emlékeznek még rá, hogy júniusban jutottunk el odáig, hogy a friss szarvasmarhatrágyát felhordjuk a területre, leszalmázzuk, és szalma hiányában leszénázzuk a területet. A május végi, június végi telepítések és palántázások ellenére nagyon szép termés ígérkezett és a szüretkpr láttuk is az eredményt.
A fekete retkek is hatalmasra nőttek, mint ahogy a cukkini, a halloweentök is, és ugyanígy gyakorlatilag minden.
A szezonban a kígyóuborka és a padlizsán is szép termést hozott. És bár a vándorpoloskák elleni védekezésbe beletört a fogunk egyelőre a paradicsom és paprikatermés mennyisége is csodálatosan szépen sikerült.
A nagy különség ezen a képen látható. Háttérben gyakorlatilag minden terület ki van már száradva, a növények igazán télies arcot mutatnak. Addig a permakultúrás kertünkben zöldell a fű, a takarmányrépák szépen nőnek.
Talán még idén fejesednek a fejessaláták is, meglátjuk. Természetesen arról is beszámolunk.
Miért jó nekünk, hogy “gyomos” a terület? Gyakorlatilag nem kell gyomlálni, de a képen látható gyom az csak árvakelés. Azért nem szedtük még ki, mert a Majorságban van rengeteg éhes liba, és minden nap így jut nekik egy talicskányi friss zöld fű.
Így fokozatosan kerül kigyomlálásra a kert és a libáink is boldogok.
A csicsókák mellett szépen fejesedő kelkáposzták.
A képek 2016. november 11-én készültek, nem csalás, nem ámítás, ez bizony így néz ki most.
