Így készül: Önöntözős emeltágyás

Így készül: Önöntözős emeltágyás

Az öntözés az egyik legnagyobb feladat a termelés során, ezért minden olyan módszer érdekes és kipróbálandó, mely csökkenti egyrészt az öntözésre fordított időt, ráadásul kiegyenlített vízellátásnál nőnek a zöldségnövények a legjobban.

Egy korábbi cikkben már említettük a wicking bedhez használt kókuszrostot, mely az egész rendszer alapját képezi most is.

A vázat raklapból készítettem költségkímélő módon, három raklap magasság lett az emeltágyás.

A raklap az egyik legolcsóbb lehetőség, ha emeltágyásnál vázszerkezetet akarunk készíteni. Ez az emeltágyás most 3 raklap magasságú, kb 45 cm oldalfallal rendelkezik.

A fenti képen látható, hogy az egész ágyás belül geotextiles borítást kapott, majd 180 mikronos vastagságú fekete nejlonnal duplán béleltük a belső részt kb. a fele magasságig.

Az ágyás mivel a folyamatos víztározásra van kitalálva, így egy drénrendszerre is szükség van, illetve a kapilláris vezetőképességhez egy olyan közegre, mint a fent látható kókuszrost.

A drénrendszerhez sárga 50-es dréncsövet használtunk, mely a nagyobb barkácsboltokban kapható. A dréncső gyárilag lyuggatott, a drénvíz elvezetésére hivatott. Ehhez viszont egy “túlfolyót” is be kell építeni, ami jelen esetben egy slagdarabból készült, melynek végét az eltömődés gátlása miatt szúnyoghálóval elzártuk.

A kivezetett túlfolyó az ágyás oldalán, nagyjából 1/3 magasságnál

Szintén az eltömődés gátlása miatt az ágyásba befektetett dréncsőre geotextilt fektettünk, majd erre került rá a már vízzel átnedvesített kókuszrost.

Egy raklapnyi emeltágyásba (wicking bed-be) egy nagy tégla kókuszrost került.

Feltöltőcső 32-es KPE-ből, de bármilyen fixen rögzíthető cső megteszi.

Még a kókuszrost betöltése előtt tegyük bele a KPE csövet, amint keresztül vízzel töltjük az ágyást.

Folytonnövő paprikák a wicking bed ágyásban, uborkahálóval támasztva

A kókuszrost rétegre kerül a komposzttal kevert talajunk, amibe ültetni fogunk. Többféle kontrollnövényt ültettünk ilyen típusú emeltágyásban, hogy lássuk a növekedést a “normál” növekedésekhez képest.

A kukoricánál igen látványos eltérés látható ugyanannyi idő alatt, ráadásul a címeresedés is korábbra hozható.

A hátsó ágyásban lévő csemegekukorica háromszor akkora magasságot ért el ugyanazzal a tápanyag-utánpótlással, mint a szabadföldbe ültetett és rendszeresen csepegtető öntözéssel locsolt. Ráadásul a címeresedés is korábban elkezdődött.

A paprika, paradicsom, kukorica és fűszernövények tökéletesen fejlődnek az önöntözős ágyásokban, viszont van ellenpélda is.

Az újhagymáknak ez a mennyiségű nedvesség káros, vagyis hamarabb indulnak rothadásnak, mint fejesedésnek és növekedésnek.

A paprika kb. három héttel később lett az emeltágyásokba ültetve a szabadföldi kontrollnövényekhez képest és a magaságyásban jóval nagyobbra nőttek és a paprikával való berakódottság és érés is sokkal eredményesebb.

Hozzávalók egy önöntözős magaságyáshoz:

  • 3 egész raklap, melynek a középső elemeit kivágjuk fűrésszel
  • geotextil az ágyások bélelésére és a dréncső borítására
  • drain cső
  • kókuszrost
  • komposztos földkeverék
  • zöldségpalánták
  • folytonnövő zöldségekhez uborkaháló és karó

Miért jó ez?

Míg a megszokott veteményes, mely szabadföldbe van ültetve naponta 2-3-szori öntözést is igényel, míg egy ilyen wicking bed-et hetente egyszer elég feltölteni vízzel, kánikulán kívül akár kéthetente is elegendő feltölteni az ágyást.

Ha a tápanyag-utánpótlással is szeretnél foglalkozni, akkor érdemes a talaj és az öntözővíz EC-jét és pH-ját is rendszeresen nézni, hogy a megfelelő EC-jű tápanyagos vízzel öntözd a növényeket. Erről a következő cikkünkben lesz szó!